Varga Balázs
Nostalghia – olasz–szovjet, 1983. Rendezte: Andrej Tarkovszkij. Szereplők: Oleg Jankovszkij, Erland Josephson, Domiziana Giordano. Forgalmazó: Etalon Film Kft. 125 perc.
Tarkovszkij első külföldön forgatott filmje, az 1983-as Nosztalgia sok szempontból – és a tíz évvel korábban készült Tükörhöz hasonlatosan – összefoglaló érvényű munka, egyfajta kulcsfilm az életműben. Mélyen személyes, élettörténeti indíttatású hitvallás a hazától való elszakadásról, a kultúrák közötti párbeszéd és megértés lehetőségéről, a művészet szerepéről – a személyes sors, a közösség és a művészet összekapcsolódásáról, drámai határhelyzeteiről. A Nosztalgia főhőse egy orosz költő, aki távol a hazájától és a családjától, távol az emlékeitől, ám a nyugati civilizáció jelenétől is távol, észak-olasz kisvárosokban, az itáliai kultúra örökségét lepusztultságukban is megőrző helyszíneken kutatja egy régi orosz zeneszerző életrajzát. A világok és kultúrák között őrlődő művész főhős maga-keresését, szellemi-spirituális útját követő film nem egy lineáris történet külső fordulatain, de nem is valamifajta belső monológon vagy mentális utazáson keresztül építi fel motívumait, hanem kivételes érzelmi intenzitású, metaforikus szituációkkal, költő képekkel és szövegtöredékkel teszi érzékletessé élet és művészet drámáját. A Gorcsakov mellett feltűnő figurák (Eugénia, mint a női érzékiség princípiuma, Domenico, mint a szent, misztikus őrült) szétszakítottságban mutatják meg mindazt az anyagi és a szellemi, a földi és a spirituális közötti feszültséget, ami a főhőst mozgatja. A nosztalgiát, mint reményt és halálos betegséget. A film címébe emelt nosztalgia ugyanis nem a letűnt idők feletti merengés és az odavágyakozás kalandja, hanem szellemi és fizikai határhelyzet, amelyből az anyagi és a szellemi világ, a személyesség és a közösség önmegvalósításának, megváltásának kérdése tud megmutatkozni. Tarkovszkij filmjének kristálytiszta kompozíciói, a geometrikusan szerveződő kameramozgások, a pompázatos vagy épp lepusztult helyszínek érzékien valós környezetként és spirituális-mentális belső tájként veszik körül a főhőst és közvetítik a határhelyzetbe került és kényszerült ember drámáját, a megértés és a kommunikáció (a saját magunkkal és a közösséggel folytatott párbeszéd) kihívását és válságát.
Tarkovszkij Nosztalgiája alapfilm volt a nyolcvanas években, és az maradt máig is.
Extrák: dokumentumfilm a Nosztalgia készítéséről; beszélgetés Tonino Guerra forgatókönyvíróval és Giuseppe Lanci operatőrrel.
A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
offline: Filmvilág folyóirat 2011/05 58-58. old. | |
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10638 |