Roboz Gábor
Buried – amerikai-spanyol, 2010. Rendezte: Rodrigo Cortés. Írta: Chris Sparling. Kép: Eduard Grau. Zene: Víctor Reyes. Szereplők: Ryan Reynolds (Paul Conroy), José Luis García Pérez (Jabir), Robert Paterson (Brenner), Stephen Tobolowsky (Alan). Gyártó: Versus Entertainment / Dark Trick Films. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 95 perc.
A klausztrofób thrillerek hõseinek kelepcéi bizonyos értelemben a filmkészítõk mozgásterét is leképezik, ami egy koporsó esetében értelemszerûen paralízis-közeli állapottal jár. Az alkotók számára valamelyest enyhíti a szorítást a szereplõk számának növelése, illetve az adott tér idõleges elhagyása (flashbackek vagy párhuzamos cselekményszálak segítségével), a vágó-rendezõ Rodrigo Cortés azonban becsülendõ vakmerõséggel egyik lehetõségbõl sem kér, és egyedülálló módon a teljes másfél órás cselekményidõt a filmje helyszínéül szolgáló faládában tölti. Az (egy iraki város alatt) élve eltemetett amerikai szállítmányozó túlélõpróbájának bemutatása így egyszerre a fõszereplõ Ryan Reynolds egyszemélyes showja, radikális zsánerkísérlet és szerelmi vallomás Balázs Béla legkedvesebb plánjához.
A spanyol rendezõ második nagyjátékfilmje, a Chris Sparling szkriptjébõl forgatott Élve eltemetve – ami Poe, Lovecraft és Hitchcock nevét egyaránt elõhívhatja – még egy ilyen szûk helyszínen is képes felhasználni a mûfaj jellegzetes mellékszereplõit és fogásait. A külvilággal mobiltelefonon keresztül kommunikáló fõhõs (lényegében valós idõben játszódó) hányattatásai során legalább az éterben megjelenik az antagonista, a segítõtárs és két szeretett személy, ahogy a feszültséget tovább fokozó dramaturgiai húzásokra is látunk néhány példát, ráadásul az iraki helyszín és a hadifoglyokról készített videófelvétel közismert fogalmának beemelésével Cortés minõségi thrillere aktuálpolitikai áthallással is gazdagodik. Az egyéni vonásoktól megfosztott fõhõs és a zsánerben ritkán alkalmazott intenzív szubjektivitás elbeszélõi stratégiája zsigeri azonosulás-élménnyel kecsegtet, a kidekázott forgatókönyv, a bravúros világítás és a közelképek szinte kizárólagos használata pedig megvalósítja a „kevésbõl a lehetõ legtöbbet” (indie-)filmkészítõi eszményét.
A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
offline: Filmvilág folyóirat 2011/05 55-55. old. | |
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10637 |