Vajda Judit
Snabba Cash – svéd, 2010. Rendezte: Daniel Espinosa. Írta: Jens Lapidus regényéből Maria Karlsson. Kép: Aril Wretblad. Zene: Jon Ekstrand. Szereplők: Joel Kinnaman (JW), Matias Padin (Jorge), Dragomir Mrsic (Mrado), Lisa Henni (Sophie). Gyártó: Tre Vanner Produktion. Forgalmazó: Mokép‑Pannónia. Feliratos. 124 perc
Melyik az az izgalmas svéd bûnügyi regény, ami még a Millennium-trilógia darabjainál is jobb, viszont érthetetlen módon nem tett szert akkora kult-státuszra? Jens Lapidus Stockholm Noir-trilógiájának elsõ kötetérõl, az Instant dohányról van szó, amely a lebilincselõ, feszült és fordulatos sztori mellett bámulatra méltó hitelességgel rajzolja fel az új évezred végének svéd társadalmát és az azon belül(!) mûködõ alvilági köröket.
A Daniel Espinosa által készített adaptáció a hitelességet azzal helyettesíti, hogy in medias res vág a történetbe, és késõbb sem magyaráz semmit. A könyvet nem ismerõ nézõnek így eleinte elég nehéz lesz követnie a több szálon futó cselekményt (a drogkereskedelemben tevékenykedõ három figurát ismerünk meg: a chilei Jorgét, egy látszólag ide nem illõ, elit körökben mozgó iskolázott fiatalt, JW-t és egy szerb maffiózót, Mradót). Espinosa munkájában ráadásul nemcsak elmagyarázva, kidolgozva sincs sok minden, így a mozgóképes verzió nem több középszerû gengszterfilmnél, mely még felvillantani sem tudja, mi volt a regényben különleges. Az alkotók ezenkívül a lehetõ legostobább módon értelmezték félre az eredetit – erre utal legalábbis, hogy egyedül a külsõségekre, a látványos nagy heistra (a kábítószer-szállítmány érkezése) koncentráltak, és kihagyták az egyik legfontosabb vonalat, minek köszönhetõen nemcsak elmarad a könyvben olvasott, lélektanilag is lenyûgözõ, bravúros végkifejlet, de teljesen motiválatlanná válik a filmbeli felemás zárás. A film ugyan a mozgókép mûvészete, ám ezúttal nagyon hiányoznak a szavak. A jelek szerint ugyanis Lapidus ütõs mondatait, a nagyszerû jellem- és környezetrajzot nem helyettesítik a plasztikus közelik vagy a szép totálok a nagyvárosról. Az Instant dohány nem túl magvas (de igaz) tanulsága így az, hogy nem kell mindenbõl filmet csinálni.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2011/05 54-55. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10635 |
