Nevelős Zoltán
Winter’s Bone – amerikai, 2010. Rendezte és írta: Debra Granik. Kép: Michael McDonough. Zene: Dickon Hinchliffe. Szereplők: Jennifer Lawrence (Ree), Isaiah Stone (Sonny), John Hawkes (Teardrop), Ashlee Thompson (Ashlee). Gyártó: Anonymus Content / Winter’s Bone Production. Forgalmazó: Mokép‑Pannónia. Feliratos. 100 perc.
2010 legjobb filmjeiről szóló írásokban gyakran lehetett olvasni Debra Granik filmjéről, amelyet a tavalyi Sundance-nagydíj és az idei Oscar-jelölések között számos fesztiváldíjjal is kitüntettek. A Winter’s Bone azonban minden elismerés ellenére is titokzatos film marad, mert csendes eseménytelensége mögött mélyen felkavaró dráma fejlődik, a visszafogott színészi játékon és a tömör dialógusokon át pedig az emberi természet sötét mélységei tárulnak fel.
A rendezőnő első filmje, a nálunk a Titanic Filmfesztiválon 2005-ben játszott Csontodiglan után állapodott meg Daniel Woodrell regényíróval legújabb, még kiadás előtt álló művének adaptációjáról. A szerző, akinek egyetlen korábbi regényéből készült addig filmváltozat (A pokol lovasai, Ang Lee rendezésében), egyik saját könyvével kapcsolatban használta a country noir műfajmegjelölést, amelyet aztán más műveire is alkalmaztak. A műfaji megközelítés azonban csak korlátozottan érvényes – a film esetében is.
Egy 17 éves lány, Ree egymaga visel gondot két kisebb testvéréről és elborult elméjű anyjáról, és amikor közlik vele, hogy ha távollévő apja nem jelenik meg a bíróságon a megadott időben, elveszítik a házat, amit apja óvadék fejében elzálogosított. Ree útra kel, hogy egymás után felkeressen mindenkit, aki tudhat illegális metamfetaminfőzéssel foglalkozó apja hollétéről, és a hallgatás törvényét véresen komolyan vevő rokonok között egyre keményebb falakba ütközik. Bűnügyi történet ez száz százalékig, de a cselekmény csak váz ahhoz a tablóhoz, amelyet egy magába zárkózott népségnek, a Missouri állambeli Ozark-hegység nehézéletű lakóinak a világáról rajzol, és amelyhez dermesztő atmoszférájú hátteret ad az erdős-ligetes őszi táj és a szemetes, roncsokkal teli udvarok képe. Szűkszavú, realista társadalomrajz egy szinte őskori viszonyrendszerről, ugyanakkor az elvadult családi kapcsolatok horrorja bontakozik ki, ahogy Ree a körülmények kényszere alatt próbálja újra és újra áttörni a hallgatás falát, míg végül eljut a minden emberi kapcsolatot gúzsba kötő félelem tövéig, az erőszakig. A megoldás eljön a bűnügyi történetben és a családi sorsdrámában is, de a film igazi vívmánya az a szinte egzotikumszámba menő világ, amelyet csendes, de hihetetlenül feszült jeleneteiből teremt.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2011/05 54-54. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10634 |
