Alföldi Nóra
Seraphine – francia, 2008. Rendezte: Martin Provost. Írta: Marc Abdelnour és Martin Provost. Kép: Laurent Brunet. Zene: Michael Galasso. Szereplők: Yolande Moreau (Séraphine), Ulrich Tukur (Wilhelm), Anne Bennent (Anne-Marie), Nico Rogner (Helmut). Gyártó: TS Productions. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 125 perc.
A művész életrajz cupákos falat minden filmalkotó számára; hiszen akár zenész, akár író a vizsgált alany, számíthat a multimédiás szponzorok széles mosolyára. Képzőművész-főhős esetén azonban már nem olyan biztos a stabil anyagi háttér, míg a plüss Frida Khalok és Van Gogh-ok a múzeumok aranybányái, a mítoszépítésből inkább filmiparon kívüli galeristák, aukciós házak profitálnak. A filmalkotó öröme viszont nem lebecsülendő, nincs is hálásabb téma ugyanis egy másik vizuális művész munkásságának megjelenítésénél. Utóbbi szempontból a Martin Provost által dirigált Seraphine című film ügyesen teljesít, az autodidakta, kevésbé ismert címszereplő művésznő biográfiájához a francia-belga koprodukció stílszerűen szikár, rendezői manírok és giccs nélküli formában működteti a ’10-es, ’20-as években működő festőnő történetét.
Séraphine de Senlis (a.k.a. Séraphine Louis) a Henri Rousseau nevével fémjelzett naiv irányzat egyik alakja volt, hobbiművészként napközben extrapénzért takarított, mosott és padlót vaxolt, éjszakánként sötét szobájában mély vallási áhítat és a Senlis-i katedrális tüzes üvegablakaitól ihletve ontotta magából a festővásznakat hínárszerűen, sűrű növényi ornamentikával bevont, rendkívül dekoratív képeit. Életstílusa – távol a dekadens Párizstól – igazi középkori aszketizmus, művészi hitvallása minden preraffaelita álma; pártfogója Wilhelm Uhde nehéz napokat élt meg protezsáltja sajátságos, vakbuzgón katolikus bolondériái miatt – Séraphine utolsó éveit terméketlenül, elmegyógyintézetekben töltötte.
Provost rendezése szép vonalvezetésű, szerény portré gyönyörű tájkép előtt, meditatív vizsgálódását csak halk tücsökciripelés és madárcsicsergés zavarja meg, a mű filmszerűségét elegáns kihagyásainak és kiváló színészi alakításainak köszönheti. Mértékletes, pontos és precíz munka, Séraphine belső világához képest talán túlságosan is puritán; formai-stiláris sallangoktól mentes mivolta miatt sorolható a naivok közé.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2011/05 53-53. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10632 |
