Schubert Gusztáv
You Will Meet a Tall Dark Stranger – amerikai, 2010. Rendezte és írta: Woody Allen. Kép: Zsigmond Vilmos. Szereplők: Anthony Hopkins (Alfie), Antonio Banderas (Greg), Naomi Watts (Sally), Josh Brolin (Roy), Gemma Jones (Helena). Gyártó: Antenna 3 / Mediapro. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 98 perc.
Hûtlenség, hazugság, hiszékenység, önzés, nagyravágyás és önáltatás. Woody Allen fanyar londoni komédiájában bõséggel teremnek a jellemhibák, a hajdan gyilkosan szarkasztikus manhattani mizantróp szigora azonban mára sztoikus beletörõdéssé szelídült: az ember nemcsak erényeiben, de hibáiban is kisszerû. Ez persze csöppet sem mulatságos, Ha vége a tragédiának, a nagyformátumú bûnöknek és erényeknek, akkor vége a komédiának is. Nincs szükség bosszuló végzetre, cselszövõ kaján istenekre, egyedül is elbánunk magunkkal.
És persze dörgedelmes ítélkezésre sincs mód és szükség, mi sem volna nevetségesebb, mint bûnös szándékot látni ott, ahol csak az örök emberi természet munkálkodik. Szóval, marad a szomorú bohózat.
Az elsõ hanyatt dõlõ dominó, a megbízhatóság példaképeként tisztelt családatya. Alfie Shepridge (Anthony Hopkins) negyvenévnyi házasság után egy éjjel arra riad fel, hogy elege van mindabból, amit addig tett és érzett, megfullad, ha nem kezdhet új életet. Rokonszenves elhatározásnak látnánk, ha Woody Allen nem szorozná be rögtön kettõvel, majd tenne rá még négy-öt lapáttal: a kapuzárási pánik és az új élet láza kisvártatva a film összes fõszereplõjén elhatalmasodik, tekintet nélkül nemre és életkorra. A cserbenhagyott idõs feleség szintén új – „spirituálisabb” – életbe kezd, rögtön többe is, úgy képzeli, elõzõ életében Jeanne D’Arc és Kleopátra lehetett. Lánya (Naomi Watts) ugyan sikítófrászt kap anyja okkultizmusától, de az új élet vágya õt is magával sodorja: flörtölni kezdene fõnökével, a házasságtól szintén megcsömörlött jóképû galériatulajdonossal (Antonio Banderas), ha rámenõsebb barátnõje meg nem elõzné. Eközben férje, a tehetségtelen író (Josh Brolin) életében ígéretes új múzsa bukkan föl, a gyönyörû hindu szomszédlány, aki persze hamar túlad derék võlegényén a sármos irodalmár kedvéért. És így tovább, minden árulás új árulást szül, mindenki pórul jár végül.
Quod erat demonstrandum: ha szerelem csak önzés, a vágy ringlispílként önmaga körül forog. A film is visszaér elsõ (a Macbethbõl vett) mondatához: „Az élet egy félkegyelmû meséje: zengõ tombolás, de semmi értelme sincs”.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2011/05 52-52. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10630 |
