Bayer Antal
AMERIKAI KÜLÖNKIADÁS
Úgy alakult, hogy a szokásosnál nagyobb arányban jelentek meg magyarul amerikai, és kisebb arányban más képregények, ezért kivételesen valamennyi bemutatott kötet a tengerentúlról származik.
A képregény egyik legjellegzetesebben amerikai formája a comic strip, vagyis a 3-4 kockából álló képsor. A stripek a napilapokban jelennek meg, méghozzá ügynökségek (syndicate) közvetítésével egyszerre több amerikai nagyvárosban. Sikerük abban mérhető, hogy hány lap közli őket. Többségük évtizedek óta fut, újoncként nagyon nehéz betörni a körbe. Becslések szerint évente 1000 új ötlettel keresik meg az ügynökségeket, és ebből mindössze egynek van esélye arra, hogy országszerte ismertté váljon. 2007-ben ez az egy a Zsákutca volt.
Minden idők egyik legsikeresebb stripjének, a Kázmér és Hubának az alkotója, Bill Watterson lelkesen ajánlja az olvasók figyelmébe Richard Thompson munkáját, frissnek, intelligensnek, lehengerlőnek nevezi a kötet előszavában. Némi habozás után csatlakozunk véleményéhez. Noha azt hihetnénk, hogy Charles M. Schulz (a Peanuts szerzője) és persze maga Watterson már mindent elmondott, amit nem árt tudnia egy gyereknevelésre vállalkozó kertvárosi felnőttnek, a Zsákutca bőven szolgál eredeti felvetésekkel. Bár a környezet és a helyzetek többsége tipikusan amerikai (amihez kicsit furcsán csengenek a magyarított nevek), nem nehéz felidézni megfelelő párhuzamokat.
Zsákutca. Fekete-fehér, puhafedeles, 128 oldal. Kiadó: Vad Virágok Könyvműhely.
Szuperhősök következnek, nem is akármilyen mennyiségben. Már a címlapon tucatnyi díszeleg, a középpontban Amerika Kapitánnyal. Pókember szinte ránk ugrik, és nem tudjuk, Rozsomák kinyújtott fémkarmai vagy Vasember szigorú tekintete a vészjóslóbb. 2006-ban a Marvel Comics a már megszokott nagyszabású crossover (vagyis több címen átívelő) eseménye jóval többre vállalkozott, mint máskor. A szerzők nem érték be a szokásos látványos csetepatéval és néhány karakter drámai megváltoztatásával, hanem sikerült ráhibázniuk egy izgalmas kérdésre: mi lenne, ha a szuperhősök működését engedélyhez kötné az amerikai kormány?
Legalább Superman és Batman színre lépése óta téma a képregényben az önkéntes igazságtevők viszonya a hivatalos igazságszolgáltatáshoz, ezt hegyezte ki most a végletekig Mark Millar. A kiinduló helyzet nagyon is mai: fiatal szuperhősök egy csapata valóságshow-ként éli hétköznapjait, ám egyenes adásban közvetített bevetésük szörnyű tragédiába fullad. Ennek hatására az állam regisztrációra és kötelező tréningre kényszerítene minden szuperhőst. Az álarcosok közössége két táborra szakad: Vasember a kormány felügyeletétől nagyobb hatékonyságot remél, míg Amerika Kapitány határozottan kiáll az önkéntesség és a függetlenség elve mellett.
Noha azt nem tudta megállni a Marvel, hogy huszonöt bőrt is lehúzzon egyetlen ötletről, maga a Civil War minisorozat kellőképpen tömör és élvezetes olvasmány, ennek az első része jelent most meg magyarul is.
Polgárháború: A háború kezdete. Színes, puhafedeles, 120 oldal. Kiadó: Kingpin.
Mint sok más figurával, vele is úgy jártunk, hogy előbb ismertük meg az adaptációt, mint az eredetit – szerencsére Hellboy hazai reputációjának inkább jót tettek a szórakoztató, de a képregény hangulatától elég távol álló játékfilmek. Aki pedig ezek alapján adta meg az esélyt a Pokolfajzat-képregényeknek, kellemes meglepetésben részesült, hisz Mike Mignola sorozata az élvezetek széles skáláját nyújtja az olvasónak. A misztikus-fantasztikus történetek egyre jobbak, és a harmadik, a korábbiaknál jóval vaskosabb kötet azzal az előnnyel szolgál, hogy rövid és hosszabb sztorikban több oldalról is bemutatja ezt a roppant eredeti karaktert.
Hellboy: A leláncolt koporsó és más mesék. Színes, puhafedeles, 176 oldal. Kiadó: Cartaphilus.
Ahogy a film, a képregény is alapvetően közvetítő közeg, médium, amit sok mindenre lehet használni. Alkalmas szórakoztatásra éppúgy, mint művészi tartalmak kifejezésére, valamint sok minden másra: reklámozásra, propagandára, felvilágosításra. Leginkább utóbbit célozza meg Daniel H. Pink motivációs előadó munkája, amelyet egy Japánban töltött tanulmányút ihletett: ennek a hatására döntött úgy, hogy „karriermanga” formátumban ad tanácsokat mindazoknak, akiknek nehezükre esik kiismerni magukat a munka világában. Kíváncsian várjuk, milyen fogadtatásban részesül idehaza ez a magyar olvasó számára szokatlan vállalkozás.
Johnny Bunk kalandjai. Fekete-fehér, puhafedeles, 160 oldal. Kiadó: HVG Könyvek.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2011/05 61-61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10624 |
