Kovács Kata
Zack Snyder mintha a Fekete hattyút ötvözné a videójátékok esztétikájával. A meghasadt én azonban itt nem az elmebaj, hanem az életösztön jele.
Az õrültekháza fogságából menekülni vágyó hõs korántsem új fejlemény a filmmûvészetben. Zack Snyder elsõ egyszerre írói és rendezõi vállalkozásában nem állít meglepõen eredetit a bolondokháza paranoiás valóságáról, sem pedig az eszképista fantáziavilágokról. Ami talán mégis figyelemreméltó lehet az Álomháború pofátlan közhelyekbõl kovácsolt szlogenjeinek sorában, az a történet elején megfogalmazott üzenet: „Hatalmad van az általad teremtett világok felett” – ebbõl bomlik ki késõbb ugyanis mind a téboly-tematika, mind a filmes önreflexivitás.
A labirintusszerû folyosókkal, függönyökkel és tágra nyílt pupillákkal keretezett, egymásba nyíló történetszintek a húszéves, ártatlan, de vagány Baby Doll sematikus elmegyógyintézeti meneküléstörténetét beszélik el. A lányt gonosz mostohaapja záratja be, ahol az altatás nélküli lobotómia elõtti pillanatban indul be elõször képzeletbeli valósága, mely az intézet világából annak álomverziójába, egy éjszakai klubba repíti. Az ebben a valóságsíkban átélt megaláztatások hatására táncos performanszai során újabb eszképista kalandokba zuhan. Míg a kilencvenes évek videójátékainak dramaturgiai sémáit felhasználó klubbéli menekülés egyszerû tárgyak (kulcs, térkép) nem túl bonyolult összegyûjtésén alapul, addig az ezek megszerzésében kulcsfontosságú szerepet betöltõ táncelõadások közben átélt fantáziák Baby Dollt és tudata által generált társait az ezredfordulós videójáték-kultúra lenyûgözõ, nagyságrendekkel eltúlzottabb, megalomán birodalmába kalauzolja. Az elsõ világháborús kegyetlenkedés, a fantasy-toposzok, a szamuráj-kardok és robbanások túlburjánzó akciójelenetei egyrészt megidézik a Role Playing-játékokat, sõt egyszerre több felhasználható avatart is kínálnak a nézõnek a táncos lányok szexi amazon változatainak képében. A film ezáltal illeszkedik a videójátékos stilizációt alkalmazó filmkészítõi trendbe (Scott Pilgrim a világ ellen, Eredet), ráadásul ezt úgy teszi, hogy az õrület és a személyiséghasadás témáit is feszegeti. Az akciójelenetek mégsem váltanak ki fokozottabb azonosulást, hanem végleg kioltják a korábbi történetszintek eddig is halványan pislákoló feszültségét.
Mindettõl eltekintve könnyen felfedezhetõ a történet inkább idegesítõ, mint izgalmas egybecsengése Darren Aronofsky Fekete hattyújával, elég csak Baby Doll és fantáziabeli riválisa, Sweet Pea kettõsére gondolnunk. Míg azonban a hattyút táncoló Nina tudathasadása lassan válik nyilvánvalóvá, itt szó sincs patológiás jelenségrõl vagy mentális zavarról. Baby Doll a stresszhelyzetek, a megaláztatást jelentõ tánc és a fizikai fájdalom elõl csupán „ártatlan”, de szükségszerûen megváltó fantáziákba vagy hallucinációkba menekül, melyek elszántságát és kitartását erõsítik. Tény azonban, hogy a második akciójelenettõl már nem egyedül harcol a legyõzhetetlennek látszó ellenfelek ellen, hanem szövetségeseit is különleges erõvel ruházza fel. Az álombeli szereplõket, saját elméje teremtményeit kettõzi meg, és így végül saját személyiségének csupán egy aprócska részét – a legelszántabbat, a legerõsebbet, azt, amelyik a menekülés közben folyton fellázad ellene – menekíti meg.
A film eleji lobotómiás jelenetbõl „felébredve” Sweet Pea a színpadon próbált jelenettel kapcsolatban odakiáltja a koreográfus-rendezõnek, hogy a közönségnek kommerszebb témára van szüksége egy agymûtött zombinál. Snydert nyilvánvalóan ugyanez a gondolat vezérelte, amikor nem elégedett meg a valóságból kiutat keresõ lány történetével, és közhelyes, túlcsorduló vizualitású, túlhajtott akciójelenetekkel, valamint üresen csengõ álbölcsességekkel turbózta fel azt.
Álomháború– Sucker Punch, amerikai, 2011. Rendezte és írta: Zack Snyder. Kép: Larry Fong. Zene: Tyler Bates és Marius de vries. Szereplõk: Emily Browning (Baby Doll), Abbie Cornish (Sweet Pea), Jena Malone (Rocket), Carla Gugino (Dr. Gorski),Oscar isaac (Jones), Scott Glenn. Gyártó: Warner bros / Legendary Pictures. Forgalmazó: InterCom. 116 perc. Szinkronizált.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2011/05 19-19. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10613 |
