Molnár Gál Péter
Jean-Louis Barrault 1910. szeptember 8-án született. A vésinet-i patikus fia sorra próbált megannyi mesterséget, mielőtt beiratkozott volna Charles Dullin színiiskolájába. Dullin rányitotta növendéke szemét: nem csak európai színház Van a világon. Etienne Decroux megismerteti Barrault-t saját testével, tudatosítja benne: a színész a dikció mellett taglejtéseivel is beszél.
Huszonnegyedik születésnapján lép először színpadra. Az Etellier Ben Johnson-előadásában szolga. Napi 15 frankot keres. Éjszakánként Volpone V. felvonásbeli ágyában alszik, amiben a vén farkas haldoklott a nézők előtt. Átköltözik a Grands-Augustins utcában egy háromszobás lakásba (a következő bérlő itt festi majd a Guernicát). Iskolatársai: Antonin Artaud és a litván Iuozasz Miltinisz, aki majd Panevezsiszben csodaszínházak csinál, Sztanyiszlavszkijjal keresztezve a japáni színjátszást.
Barrault színházi ember. Filmszínészként is. Színészetét halhatatlanná a híre 19. századi némajátékos – Debureau – portréja teszi A szerelmek városában (1944). Színház a filmben. Aprólékos színháztörténeti adalékok költészetté emelése. Korábban Berliozként (Fantasztikus szimfónia, 1942), széles teátrális gesztusokkal vezényli a hadseregnyi zenekarának élén álló tíz másik karmestert. Színházian filmvígjátéki szerepében (Carné: Furcsa dráma, 1937) mint komikus gyilkos. Asztráltestű, idegességtől rebbenő virágfiú Viviane Romance oldalán (A szent és az utcalány, 1937).
A gesztusok virtuóza a Comédie-ben Claudel Selyemcipőjét viszi sikerre rendezőként. A Felszabadulást kővetően önállósítja magát feleségével, Madelaine Renaud-val: a Marigny Színházban a Gide-fordította Hamlet kirobbanó fogadtatású. A halott dán herceg karja úgy lóg le a négy százados-emelte saraglyáról, mint törött liliomszál. Kasszamegtöltővé teszi Csehovot, Kafka dramatizált regényét (A per). A Renaud Barrault társulatnál otthonra talál a francia irodalom, a színház valamennyi megújítója. 1959-ben beköltöznek az Odéonba. Becket, Ionesco, az ellenszínháziak szálláscsinálójává lesz, jóllehet az Ó, azok a szép napok! (1963. október 21.) premierjén Willyként száraz statisztája feleségének. Másnap Offenbach Párizsi életcímű operettjének kánkánt táncoló mexikói vendége. 1968-ban minisztere kirakja szűrét a színházból. Genet megértője fölfedezi Flaubert sosem játszott drámáját (Szent Antal megkísértése).
A szavakat mozgássá tette. A taglejtések retorikájának megbecsülést szerzett.
A szerelmek városa legvégén a karneváli tömegben fuldokolva keresi Garance-ot, elveszített szerelmesét. Birkózva halad előre az eltűnt szépség megnyeréséért. Szemben a tömeggel. Ellenkező irányba haladva, mint a többség.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1994/03 02. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1060 |
