Filmvilág

Papírmozi

PAPÍRMOZI

A már több mint 70 éves Batman legtöbb ellensége is majdnem vele egyidős. Bár rendszeresen kerül szembe újabb és újabb szuper- és normálgonoszokkal, a végtelen sorozat íróinak csak nagyritkán sikerül olyan új karaktert megalkotniuk, akivel valóban színesebbé válik a denevérember életére vagy csak bosszantására pályázók amúgy is tarka sereglete. Amikor Jeph Loeb néhány évvel ezelőtt kitalálta Bruce Wayne gyerekkori jó barátja, Tommy Elliot – altatódalra utaló kódnevén Hush – figuráját, még nem lehetett sejteni, vajon egyszeri használatra készült, vagy viszontlátjuk még valamikor. Az utóbbi történt, ám az eredmény enyhén szólva is vegyesre sikerült – egészen addig, amíg kezébe nem vette a dolgot Paul Dini. A rajzfilmek (és a rajzfilmek ihlette képregények) világából érkező közkedvelt író, Kevin Smith egyik legjobb barátja és alkalmi munkatársa, némi meglepetésre a komorabb történetekben is maradandót alkotott. Egyik legnagyobb fegyvertényének éppen azt tartják, hogy sikerült végre a megfelelő helyre tennie Hush-t, ezt az eredeti sztori óta hol Jokernél is veszélyesebb, hol szinte szánalmas alakként ábrázolt pszichopatát. A tizedik magyar nyelvű Batman-kötet a legjobbak közül való, kritikusok és rajongók egyaránt dicsérik.

Mennyire van szükség Magyarországon újabb, ráadásul más országban készült irodalmi adaptációs képregényekre? Egy havonta megjelenő sorozat tavaly október óta igyekszik megadni erre a választ. A szép kivitelezésű és nagyon kedvező árú, újságárusoknál és könyvesboltokban egyaránt kapható képregények szinte természetszerűleg elsősorban az angolszász irodalom legnépszerűbb „ifjúsági” műveiből kerülnek ki, egyelőre különösebb kockázat vállalása nélkül (Defoe, Dickens, Mark Twain, Conan Doyle, Verne). Érdekesség, hogy bár a címek nagyjából megegyeznek a régi, néha a magyar adaptálókat is megihlető Classics Illustrated kínálatával, ezeket az újonnan készült képregényeket az indiai Campfire kiadó rendelte meg, többnyire helybéli grafikusok (többnyire profi) rajzaival.

A korábban már ajánlott Párkocka.hu után egy újabb közös vállalkozást mutatok be, ám azon túl, hogy ez is fellelhető az interneten, a 5panels.hu nem sokban hasonlít a pár hónappal korábban indult másik gyűjteményre. A Tálosi András (alias Spuri) által kezdeményezett, jelen állapotában már hét fiatal alkotóból álló csapat tagjai alacsony példányszámban, saját erőből kiadott képregényeik tartalmát viszik fel a honlapra, illetve új, eredeti művekkel is kiegészítik a kínálatot. A szerveződés lazább, a hét szerző (Tálosin kívül Papp Imre, Koska Zoltán, Pádár Ádám, Molnár Gábor, Halmi Zsolt és Katrina McGill) a hét egy-egy napján küldi be a frissítését, ám a március képregénybörzén már egy közös, nyomtatott kiadványban (Vadhajtás) az összedolgozást is kipróbálták.

A hazai mangakiadás – sőt, a teljes magyarországi képregénykiadás – eddig legambiciózusabb vállalkozása ért véget az Árnybíró utolsó részének a megjelenésével. Az összesen mintegy 3600 oldalon át futó történet szerzői koreaiak, akiket az a ritka megtiszteltetés ért, hogy művük japán megrendelésre készülhetett. Nem véletlenül, mint ahogy a magyar kiadó sem csak találomra kezdte éppen ezzel a működését öt évvel ezelőtt. Jang Kjung-il részletgazdag rajzai alkalmasak arra, hogy szertefoszlassák a mangák grafikájával szembeni előítéleteket, Joun In-van pedig magas fokú felkészültségről tesz bizonyságot hazája történelme és mesevilága terén. Igazi epikus művet alkottak, amolyan távol-keleti pikareszkként induló, majd műfajok egész sorába bele-belekóstoló, bár helyenként a célközönség életkorának a tekintetében egyenetlen fantasyt. Aki még nem ismeri, azt ajánlom, hogy az eredeti megjelenéshez hasonló tempóban olvassa, hagyjon némi időt az egyes kötetek befogadására, így kevésbé ütköznek ki a hatalmas terjedelemnek betudható hiányosságok és következetlenségek.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2011/04 . old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10585