Tamás Amaryllis
Daniel Hillard (Robin Williams) élete kártyavárként omolhatna össze: szinkronszínészi állását és három gyermekkel kiteljesedett családját veszíti el egyik napról a másikra. Eljött a pillanat, amikor a megszokott, otthonos pörlekedés diadalittas érzelmi zsarolássá változott. Az elválás –„kifinomult” ügyvédi praktikák védelmében – a balfékebb félnek (itt a családfõnek) megfélemlítõ elítéltetés; az „erõsebbnek” fölényérzetet adó gyõzelem. A megtört vesztesben megalázások sorozata érleli a sóvárgást a (volt-nincs-családi-otthon) kelepce után. Ha még nem meszes az agy, a szív, a lélek, nem lehet a múltra pecsétet ütni, dossziéba zárni. Daniel megpróbál a végzettel, sorsának ellehetetlenülésével kokettálni. A pokoljáró férfi – a válópöri alakoskodás „vigalmai” közepette – megalkotja hasonmás szellemét, Mrs. Doubtfire-t. Mint maszkos, androgün házvezetõnõ szabadon jár-kel kihûlt házassága romjain, volt otthonában. Pojácaként csereberéli alsónemûit, ruházatát, sminkjét, hangszínét – megtanul életben maradni és továbbszeretni. Testi, szellemi önuralma teljében, a szolgálatkészség megtestesüléseként, légiesen vaskos házvezetõnõként lejt mit sem sejtõ családja elébe. Napjait ezentúl a gyermekei megtartásáért folytatott küzdelemben a lemondás tölti be. De hiába a jó szándékú csüriszkélés, ha a másik féltõl érzelmi impotencia a válasz.
A nõi maszkon – férfiszomorúság üt át. A „dodókülsejû” Mrs. Doubtfire, Robin Williams alakításában esszenciája mindannak, ami bennünk a legjobb. A dodó kihalt élõlényfajta, hacsak nem Mrs. Doubtfire a legutolsó példány.
| A cikk közvetlen elérhetõségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1994/02 58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1058 |
