Kolozsi László
Miklauzic Bence filmje természetfilmként is nézhető. Egy furcsa pár, két eltérő kultúrájú ember barátságának alakulását követhetjük nyomon.
A Zöld sárkány gyermekei, középpontjában két férfi kapcsolatával, értelmezhetõ úgy is, mint egzisztencialista dráma, amely az emberi viszonyok kétértelmûségét elemzi – azt igazolandó: minden valóságos élet találkozás – , és úgy is, mint buddy film.
Alkotói természetesen arra törekedtek, hogy a két kifejezetten furcsa, a nyertesek közé semmiképpen sem sorolható férfi kapcsolatának alakulását nézve annak megértéséhez kerüljünk közelebb, miként is lesz önmegismerésünk mélyebb, annak köszönhetõen, hogy megismerjük és megértjük a másik embert; elfogadjuk különös szokásait, idegen vonásait. Ez a csöndesen és lassan csordogáló, egy kínai férfi és egy magyar ingatlanos barátságát fókuszba állító történet arról kívánt tudósítani, miként válunk a másik közelségétõl fogékonyabbakká az érzelmekre.
Az egymással néhány kínai mûanyag tárgy és a Tesz-Vesz szótár segítségével kommunikáló felek azonban több mint békaugrásnyira vannak az egymásra találás nagy kalandjától (a másik megértésétõl) a mai magyar pocsolyavalóságban. A két egymás iránt érdeklõdõ, ám a teljes elfogadáshoz meglehetõsen fásult és gyámoltalan fél mozgását bõven van idõ megfigyelni. Az antropológiai izgalmak persze nem hasonlíthatók a történet gerjesztette izgalmakhoz. A nézõ türelmes figyelemmel követheti a felek közeledését, konfliktusait. A lápmezõ (az életterek) ábrázolásában mindenesetre Miklauzic és csapata igen erõs.
A haver-filmekben együtt kerülnek bajba a társak, egyikük túlságos magabiztossága miatt, és egymás segedelmével másznak ki a gödörbõl. Annak, aki mindig bakot tart, általában be nem áll a szája. A másik a hablatyolást nehezen tûri. A zöld sárkány gyermekei egyik hõse sem szószátyár. A csöndes ingatlanos (Rátóti Zoltán visszafogott, megfáradt középkorú menedzser: hiteles e szerepben is; most is bizonyítani tudja, hogy egyik legkiválóbb filmszínészünk) minden nap betér a raktárba, amit el kell passzolnia. A telephely õrizetével megbízott kínai, Wu napjait ebben a Made In China feliratú dobozokkal telezsúfolt térben tölti. Útlevelét is elvették, nem sok választása maradt: ellenérdekû fél. Eleinte csak méregetik egymást, a másik közelébe merészkednek, majd furcsa közös rituálékat alakítanak ki: labdát rúgnak, dobozba bújnak (a klausztrofóbiát leküzdendõ), a tetõrõl ráugranak dobozokra (pont, mint a kaszkadõrök), sebességmérõ-óra elõtt futnak, pizzát rendelnek. Napjaikat ezek a rituálék tagolják.
Wu leginkább csak a mandarin kínait fújja (elképzelhetõ, az alkotók fél szemmel a létezõ legnagyobb piac felé is sandítottak). Olykor különös öröm ragyog az arcán. Az öröm forrása a Hatos becenévre hallgató pizzafutár-lány, akinek megjelenése, és kávézása a rítus része lesz. A raktárból a barátok egy mámoros éjjelen neonfényben úszó mûvízesést visznek a lánynak, aki álomittasan, az ajtót félig kitárva csak annyit tud kinyögni, „de hülye egy álom”. A film fanyar humora a szituációkra épül: tulajdonképpen minden szereplõtõl elég távol áll a cinikus humorizálás. Mintha ahhoz sem lenne elég merszük, hogy mondjanak valami frappánsat.
A férfihüllõk – egyikük se kifejezetten sárkány – közti rivalizálás nem vérremenõ. A Hatosért folytatott csöndes küzdelemben bármelyikük képes lenne lesunyt fõvel félreállni. A néha tündérien realista alkotás – a Gelléri Andor Endre mûveire ragasztott jelzõ azért is illik a filmre, mert hõsei kisemberek, a társadalom aljára szorultak – a lánynak szentelt jelenetekben áll a legközelebb ahhoz, hogy olyan legyen, amilyennek alkotói elképzelték: csöndes, szép. A Hatos bukósisakján tûzijáték tükrözõdik. A bukósisak alatt könnyek.
A kénytelenségbõl egyre jobban meghúzott büdzsé miatt lett A zöld sárkány gyermekei kung-fu-tanáros filmbõl raktárban játszódó buddy film. Az Ébrenjárókért Miklauzic Bence megkapta a Filmszemle legjobb forgatókönyvírójának járó díját. A hozzá hasonlóan keserédes hangulatú második nagyjátékfilm forgatókönyvében túl sok a sablon mentén megrajzolt jelenet. A film végkifejlete nemcsak kiszámítható, de érzelgõs is. Az ingatlanos végül nyélbeüti a raktár adás-vételét, jelleme alakul is némelyest, de ez is kevés a boldogsághoz. Nincs mire áldomást inni; a két barát útjai elválnak. Életterüket, a raktárat – ahol bár ezt maguk sem mernék bevallani maguknak, boldogok is voltak – otthagyják; ketrecharcos versenyek helyszíne lesz. A zavaros felszín alatt nagyobb hüllõk gyülekeznek.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2011/04 . old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10572 |
