Barotányi Zoltán
Alig ocsúdtunk fel a Cliffhanger (nagy magasság, ritka levegõ, Stallone, jégcsákány) okozta kábulatból, s máris egy újabb, szó szerint: pusztító csapással kell megküzdenünk. A Pusztító címû, Stallonéval súlyosbított akciódráma nem csupán tartalmas szórakozást, kellemes kikapcsolódást kínál, de egyben ki is mossa az agyat s csupán néhány elemi, ám annál praktikusabb üzenetet õriz a „merevlemez” („csapd le a lánccal!”, „rúgd szájon!” etc.). Rendes keresztény-konzervatív akciófilmhez illõen a rosszfiú szerepében természetesen a fekete Wesley Snipes nyomul, aki már különösen ocsmány, szõkített frizurájával is kihívja maga ellen a mûvelt józsefvárosi közönség haragját. Hogy a lényegre térjünk: Stallonét és Snipes-ot némi rosszalkodás után befagyasztják egy-egy bazi jégkockába (lásd: hûvösre tenni), majd – még mielõtt a mixer kezébe kerülnének – negyven év múltán kiolvasztják õkelmükét, akár a tiroli elõembert. Furcsa világba kerülnek, melyben ismeretlenek az élet apró örömei, a rum, a pörköltszaft, a káromkodás, a smár és a többi, de ezt a reaktivált reakciósok nem hagyják annyiban. Annál is inkább, mert létezik mintaadó underground értelmiség, amely a csatornában él, nem mosakszik és patkányból süti a hamburgert. A géppuskaszájú Dennis Leary vezette demokratikus ellenzék természetesen átveszi a hatalmat, ám késõ, hisz addigra a népszerû Sly már rég szétverte a filmet. Hivatásrendiségtõl áthatott gonosz professzort a tûzre vettetik, gonosz virgonc szöszi feje letöretik, Stallone pedig vígan éli tovább érzéki életét.
| A cikk közvetlen elérhetõségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1994/02 57. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1055 |
