Láttuk még

A Pusztító

Barotányi Zoltán

Alig ocsúdtunk fel a Cliffhanger (nagy magasság, ritka levegő, Stallone, jégcsákány) okozta kábulatból, s máris egy újabb, szó szerint: pusztító csapással kell megküzdenünk. A Pusztító című, Stallonéval súlyosbított akciódráma nem csupán tartalmas szórakozást, kellemes kikapcsolódást kínál, de egyben ki is mossa az agyat s csupán néhány elemi, ám annál praktikusabb üzenetet őriz a „merevlemez” („csapd le a lánccal!”, „rúgd szájon!” etc.). Rendes keresztény-konzervatív akciófilmhez illően a rosszfiú szerepében természetesen a fekete Wesley Snipes nyomul, aki már különösen ocsmány, szőkített frizurájával is kihívja maga ellen a művelt józsefvárosi közönség haragját. Hogy a lényegre térjünk: Stallonét és Snipes-ot némi rosszalkodás után befagyasztják egy-egy bazi jégkockába (lásd: hűvösre tenni), majd – még mielőtt a mixer kezébe kerülnének – negyven év múltán kiolvasztják őkelmükét, akár a tiroli előembert. Furcsa világba kerülnek, melyben ismeretlenek az élet apró örömei, a rum, a pörköltszaft, a káromkodás, a smár és a többi, de ezt a reaktivált reakciósok nem hagyják annyiban. Annál is inkább, mert létezik mintaadó underground értelmiség, amely a csatornában él, nem mosakszik és patkányból süti a hamburgert. A géppuskaszájú Dennis Leary vezette demokratikus ellenzék természetesen átveszi a hatalmat, ám késő, hisz addigra a népszerű Sly már rég szétverte a filmet. Hivatásrendiségtől áthatott gonosz professzort a tűzre vettetik, gonosz virgonc szöszi feje letöretik, Stallone pedig vígan éli tovább érzéki életét.