Koncz Linda
Az elmúlt tíz év egyik legizgalmasabb hazai filmes sikersztorija az Inforg Stúdió működése. A filmfinanszírozás 2010-es összeomlása miatt azonban a legsikeresebbek is végveszélybe kerültek.
Több mint 200 film, legalább ugyanennyi fesztiváldíj, több tucat elsőfilmes – főként pályán kívülről érkező – rendező debütálása, filmnyelvi kísérletek, amelyeket Európában ma már nem tud bevállalni egyetlen producer sem – íme az Inforg tíz éves gyorsmérlege. Itt nem az anyagi keretek formálják a produkciókat, hanem a kreatív „brainstorming”.
Az évek során négy-négy kisfilmjük szerepelt Cannes-ban és Velencében. Kenyeres Bálint Before Dawn című alkotása Európa-díjat nyert. Fliegauf Benedek Berlinben a Rengeteggel és a Dealerrel, Locarnóban pedig a Tejúttal nyert. Lakatos Róbert Bahrtalóját pedig Karlovy Varyban díjazták. A magyar-bolgár-német-szlovák koprodukcióban készült A világ nagy és a megváltás a sarkon ólálkodik a legjobb tíz külföldi film közé jutott az Oscar-nomináció során.
A stúdió filmjei számtalan kritikusi elismerést szereztek (kilenc éven át, minden évben nyertek fődíjat vagy rendezői díjat), Muhi András pedig háromszor is produceri díjat kapott a Magyar Filmszemléken. És nehéz olyan 18-35 év közötti fiatalt találni, aki ne látta volna a Stefanovics–Kálmánchelyi–Végh trió uristen@menny.hu -ját.
Szellem a palackból
Fliegauf Benedek, filmrendező
Az Inforgban az a jó, hogy lehet őrültségeket csinálni. Pár éve eszembe jutott egy ötlet arról, hogy valaki bosszúból bugatóport, lsd-t és tellúrt tesz egy szendvicsbe. Elmeséltem a sztorit Andrásnak: az áldozat megeszi a szendvicset, és teljesen beindul tőle, rettenetes erejű hallucinációk lepik meg, elkezd hatni a tellúr. Az mi? – kérdezte Muhi. Az egy földfém, amiből ha egy kicsit is lenyelsz, akkor hónapokig úgy bűzlesz, mint egy halott. Csináljuk meg! – mondta András.
Ez a film, a Szuper Szendvics végül nem készült el, de a Beszélő fejek, a Hypnos, a Rengeteg, a Dealer, a Tejút, a Womb, meg a többi igen, és azok mind ilyen beszélgetésekkel kezdődtek. Őrültségeket kitalálni, elmondani egymásnak, és aztán valahogy megcsinálni – ahol ilyet lehet, az maga a paradicsom. Az Inforgban lehetett. A világ jó nagyot fordult azóta körülöttünk. Ez szomorú, mert az Inforgban védett körülmények között lehetett kísérletezni. Kutatni az alapokat – van ennél szebb, őrültebb foglalatosság? Most már az Inforgban sincs rá mód, elkezdték lekapcsolni a villanyokat, az emberek hazamentek.
Így jöttünk
Lakatos Róbert, filmrendező
Az Inforg legfontosabb szerepe kezdetben az volt, hogy lehetőséget nyújtott a rendszeren kívülről jövő, de a profi filmkészítés felé törekvő fiatal rendezők számára. Ilyen volt Fliegauf Benedek, aki nem végzett filmes egyetemet, vagy Szaladják István, akit a szakma operatőrként tartott számon, de akár jómagam is, aki erdélyi magyarként, Lengyelországban végeztem operatőri szakot. Kevés ilyen stúdió volt akkor Magyarországon. A kisjátékfilm terén a Duna Műhely, dokumentumfilm terén a Dunatáj, de mögöttük ott állt egy intézmény, mely, ha nem is oldotta meg a problémáikat, de némi alapot adott. Muhi András viszont önerőből épített fel egy stúdiót. Persze mindez nagy erőfeszítést igényelt, hiszen a kisjátékfilm-készítés talán a legráfizetésesebb műfaj. Elég nehéz volt kisjátékfilmet készíteni még azokból a támogatásokból is, melyeket annak idején nyújtott az MMKA. És persze a rendszeren kívülről érkezőknek jóval több eredményt kellett felmutatniuk, mint a bennfenteseknek. Most pedig, amikor nagy erőfeszítések árán, a vitathatatlan nemzetközi sikerek alapján az Inforgnak sikerült felküzdenie magát, hogy a magyarországi finanszírozási rendszer végre nagyjátékfilmes szempontból is komolyan vegye a stúdiót, beállt ez a tragikus helyzet, amelyben nem tudjuk érvényesíteni eddigi erőfeszítéseink eredményeit, s várunk, hogy valaki mondja már meg, hogy merre van az előre. Jelenleg létbizonytalanság van, és egyelőre nem látom a jeleit, hogy kialakulóban lenne egy új rendszer. Filmes téren egyelőre nincs rendszerváltás, csak rendszer-megszüntetés, ami azért is káros, mert manapság a filmgyártás szinte elképzelhetetlen nemzetközi koprodukció nélkül, és a magyar producerek számára komoly nemzetközi hitelvesztést jelent. A történelem szempontjából pár év nem nagy idő, de egyéni sorsok felől nézve rettentő sok.
Színvonal és sokszínűség
Petrányi Viktória, producer
Az Inforg, az elmúlt tíz év filmgyártásának egyik legfontosabb képviselője. Nemcsak azért, mert Muhi András mindig különös figyelemmel volt a pályakezdők munkái iránt, hanem mert szellemiségében egyszerre tudta képviselni a középgeneráció régi filmes szemléletét és az újabb, kísérleti törekvéseket. Olyan alkotói műhely ez, ahol a művészi színvonal és a műfaji sokszínűség nagyon is megférnek egymás mellett. Olyan pályakezdő munkákat karolt fel, amelyek az elmúlt évtized meghatározó kis- és nagyjátékfilmjeivé válhattak. Mindazon erőfeszítések jelentősége, amelyek az Inforgot is létrehozták, a jelen eseményeinek fényében hirtelen semmivé válhat.
Remélem, a válság csak átmeneti
Kovács Gábor, producer
Nagyon nagyra értékelem az Inforg teljesítményét. Rendkívül fontos szerepet játszik a magyar film utóbbi tíz évében. Az állami pénzek elvonása tragikusan érinti a stúdiót, de én bizakodó vagyok, és azt gondolom, ez csak átmeneti állapot. Nem tudom elképzelni, hogy a kulturális kormányzat ellehetetlenítsen egy ilyen stúdiót, és munka nélkül hagyja azokat a tehetséges rendezőket, akik az Inforgnak köszönhetően nagy sikereket érnek el. Biztos vagyok benne, hogy lesz valamilyen változás, megoldás, az MMKA helyett, vagy az MMKA után.
„Itt most valamit ki kell találni! „
Till Attila, rendező, műsorvezető
Én 2006-ban kerültem kapcsolatba az Inforg Stúdióval, Stalter Judit gyártásvezető révén. Olyanokkal szerettem volna együtt dolgozni, akikkel tudok beszélgetni is. A Pánikkal tulajdonképpen én lettem az Inforg közönségfilmes részlege. Nagyon sok kezdő, szárnybontogató alkotónak adtak kitörési lehetőséget. Hálás vagyok az Inforg Stúdiónak és Muhi Andrásnak, mert nagy hatásfokkal tudnak beindítani olyan projekteket, amit más stúdiók nem vállalnának be. András képes előreszaladni, nem beszari producer, aki nem mer egy képkockát sem leforgatni, amíg nincs meg az egész költségvetés. Ha hisz egy projektben, azt nagyon nagy energiákkal tudja képviselni. És fontos, hogy náluk a szűkös anyagi keret sohasem azt jelenti, hogy átvágnak embereket. Sajnos a magyar filmgyártásban számos olyan rémtörténet esett meg, hogy egy stúdió az emberi munkaerőn spórolja meg a hiányzó anyagi feltételeket. Az Inforgnál ilyen sohasem történt és ez nagyon szimpatikus nekem. Az Inforgnál a legtöbb produkció pályázati pénzből készült el. A mai világban, mikor a szponzorok is nagyon szűkmarkúak, az állami források pedig eléggé elapadtak, egy ilyen típusú stúdió mit tud csinálni? Itt most valamit ki kell találni!
Az Inforg egy „brand”
Gelencsér Gábor, filmesztéta
Az Inforg egyéniségekből álló csapat. A stúdió felépítésében, szellemiségében és hatásában ezt a látszólagos paradoxont, jobban mondva dialektikát érzem a legfontosabbnak: egyszerre a siker kovácsának és a munka eredményének. Az egyéni tehetségek, ambíciók a csapatot erősítik – a csapatmunka segíti az egyéni teljesítményeket. S ez az összjáték, a különböző elemekből történő tudatos építkezés a műhely minden területére érvényes: kisfilm és nagyfilm, dokumentumfilm és kísérleti film, magyar és nemzetközi produkciók. Kimagasló sikerek, melyek létrehozzák a Stúdió „brandjét”, s egy márkanév, amely garanciát nyújt az itt készülő filmekre. Mindennek az éltető eleme a mozgás, ez a sajátos „dialektikus pulzálás”. Nem csak a filmeknek, a filmeket készítő műhelynek is állandó mozgásban kell lennie – de ehhez életben kell maradnia.
A városban azt hallom, az Inforgnak vége
Muhi András, az Inforg Stúdió producere
A magyar filmet, köztük az Inforgot is, valamiért megbüntették. 2010-ben az összes műfaj leállt. Nem készülnek professzionális filmek még a „kis-műfajokban” sem, súlyos egzisztenciális gondokat okozva ezzel a filmes társadalomnak. Az állami támogatások blokkolása drámai következményekkel járt, nem csak az Inforg, de az összes magyar részvételű koprodukció vonatkozásában. Külföldi koprodukciós partnereink számára érthetetlen, hogy a magyar felek nem teljesítik szerződéses kötelezettségeiket. Mondanom sem kell, mennyire rombolja ez az éppen csak magára találó magyar produceri kar európai hitelét. De ugyanezt a hitelvesztést éljük át itthon, egymás közt is…
A büntetés értelmetlen és érthetetlen, minket ráadásul a csúcson kapott el. Egyébként nem tudok Európában sem példát arra, hogy egy stúdió minden műfajban (játékfilm, kis- és kísérleti film, dokumentumfilm, animációs film) éveken át ilyen magas minőségben teljesítsen. A 2010-es leállásig évente több mint húsz filmet gyártottunk. Az elmúlt tíz évben körülbelül 200 film készült el az Inforgban. Minimum száz alkotó megfordult a stúdióban ez idő alatt. Többnyire elsőfilmesek. A mostanra beért európai színvonalú fiatal magyar film több rendezője nálunk kezdett. Fliegauf Benedek, Kenyeres Bálint, Lakatos Róbert, Vranik Roland, Gigor Attila, Szaladják István, a névsor hosszan folytatható.
Alig van olyan „A” kategóriás filmfesztivál a világon, ahol az elmúlt tíz évben nem szerepelt Inforg-film. És a filléres no-és low budget filmkészítésből indulva, lépésről lépésre az évtized végére eljutottunk a nemzetközi koprodukciós filmgyártásig. A Womb finanszírozásába külföldi partnereink a magyar támogatás hatszorosával szálltak be. Minden magyar forint hatszor annyi külföldit tudott tehát mozgósítani...Vajon mi ezzel a baj? Biztos vagyok benne, hogy ezen a kicsi piacon, ahol ugyanakkor óriási filmkészítési ambíciók vannak és voltak mindig is, csak ez lehet az út.
Személyesen nagyon élveztem az elmúlt tíz évet. Jól éreztem magam a produceri státuszomban, kívánom mindenkinek, hogy úgy a helyén tudhassa magát a munkájában, mint én. Én valahogy erre születtem. Legjobban a tervek megszületése körüli beszélgetéseket szeretem, de a forgatásokat és a vágószobák gyötrődéseit is. A párhuzamosan más-más fázisban egymás mellett futó filmeket. Egyikből ki, a másikba be. A hihetetlenül színes emberi és filmes palettát, amit a Stúdió működése generált.
És még mindig elkötelezettje vagyok a kísérleteknek, az elsőfilmnek, a modernizmusnak, a klasszikus filmes minőségnek. Ez tíz év alatt mit sem változott. Fiatalokkal jobban szeretek dolgozni, rugalmasabbak, kreatívabbak. Filmezni fiatalon kell. De volt pár csodálatos kivétel az Inforgban. Halász Péterrel például nagyon örülök, hogy összehozott a sorsom, s hogy megcsináltuk a Herminamezőt.
A városban azt hallom, vége az Inforgnak. Nagyon remélem, hogy nincs vége. Rajtam nem múlik. Ez az év fájdalmasan elenyészett, de rajta vagyok, hogy beinduljunk, amint csak lehet, s képtelen vagyok felfogni, kinek jó ez, hogy egy ilyen helyet tönkretesznek.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2011/03 18-19. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10542 |
