Koltai Ágnes
Lám, hová jutott a spanyol film: amiért egykor Buñuelt megszólták (Az andalúziai kutya), azért ma Bigas Lunának elismerés jár. Amit a szürrealizmus óvatos asszociációkba bújtatott, azt ma, a Franco utáni korszak egyik legismertebb rendezõje leplezetlenül megmutatja. Szó szerint leplezetlenül. A Sonka, sonka ugyanis drámával és szociális egyenlõtlenséggel leplezett erotikus film.
Pedro Almodóvar után persze szókimondóbbak lettek a spanyolok. A matador tört utat a Sonka, sonkának, olyannyira, hogy 1922-ben ez a film a velencei fesztivál versenyében szerepelt. A gazdag oeuvre-d Bigas Luna megmutatja, hogy malackodni õ is tud. Nem pornót forgatott, ezt szakmai önérzete tiltja, de mûvészkedõ, úgymond a spanyol prüdériát támadó alkotása nyíltan hirdeti: mindenki jegyet válthat rá, különösen azok, akik az „egyszerû” szex- és pornódarabokat csak titokban merik nézni. Mert a nemes mondanivaló, a gõg, az úrhatnám arrogancia és a társadalmi egyenlõtlenségek kipellengérezése öltöztet.
Bigas Luna rafinált rendezõ. Pontosan tudja, hogy az erkölcstelenség vádja manapság démodé, és, hogy a televíziók pornóadói ennél „merészebb” filmekkel szórakoztatják a voyeuröket. A Sonka, sonka tehát a prûdeknek nem tetszhet. Meglehet. De minõség-érzékük azért nekik is van!
| A cikk közvetlen elérhetõségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1994/02 57. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1054 |
