Turcsányi Sándor
„Egy zsidó kisfiú története, amely német koncentrációs táborban játszódik... Képek, benyomások, futó érzések egyszerû, lecsupaszított gyors egymásutánisága. Egy szótagot sem pazarol arra, hogy kommentálja vagy felnõtt megjegyzésekkel hangsúlyozza ezt a leegyszerûsített, sallangmentes gyermeki elbeszélést’ – írta a hetvenes évek végén Natalia Ginzburg Jona Oberski Gyermekévek címû könyvérõl.
Nem véletlen, hogy a forgalmazói tájékoztatóban éppen ezt a szöveget emeli ki a film eladója, és csomagolja a mû mellé. Így látja a regényt a film rendezõje is. Éppen ezért különösen visszafogott, sõt tompított, fékezett hatású mûvet készített. Hatásvadász jelenetek nélkül. Hatásos jelenetek nélkül.
Egy Bergen-Belsenben játszódó történetet moziba vinni istenkísértõ vállalkozás, szinte biztos kudarc. Közismert tény, életünk szörnyûségei nem szélesvásznon, háromezer statisztával és a Walkûrök lankadatlan lovaglásával a háttérben történnek meg. Indulattalan, szûk szobákban kiáltozunk. Nem hallunk, s azonképp nem hallanak minket. Ám ha ehhez ragaszkodva próbáljuk ábrázolni a traumát magát, valószínûleg az is hallhatatlan, láthatatlan, bezárt marad. A dolgok történnek velünk és körülöttünk, s mi nézzük, tûrjük tétován, szenvtelen szemlélõként. Ám nem így a moziban.
Roberto Faenza addig igyekszik pasztell maradni, mígnem kilúgoz mindent anyagából. Az vész el a filmbõl, amirõl szólna. Kende János szellõs-tágas képei, melyekre egyéb alkalmakkor oly fogékonyak voltunk, most csak illusztrációk egy érzéketlen üzenõfüzetben.
Egy Bergen-Belsenben játszódó filmrõl azt mondani, rossz, bajos. Vannak dolgok, mik mindennap eszünkbe kell, hogy jussanak. De ha a Jónás... hatására tennénk ezt, egy idõ után azon kéne gondolkodnunk, miért is.
| A cikk közvetlen elérhetõségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1994/02 56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1053 |
