Baski Sándor
Des hommes et des dieux – francia, 2010. Rendezte: Xavier Beauvois. Írta: Xavier Beauvois, Etienne Comar. Kép: Caroline Champetier. Szereplők: Lambert Wilson (Christian), Michael Lonsdale (Luc), Olivier Rabourdin (Christophe), Philippe Laudenbach (Célestin). Gyártó: Canal+ / Armada. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 122 perc.
Új filmjével Xavier Beauvois látszólag ismeretlen területre merészkedett. Az Emberek és istenek meditatív, mélyen spirituális alkotás, szereplői elhivatott, életcéljukat meglelt szerzetesek, nem úgy, mint a színész-rendező korábbi filmjeinek fiatal, beilleszkedni vágyó hősei. Az útkeresés motívuma átszövi az életművet, az Észak kamaszfiúja, a Ne feledd, hogy meghalsz egyetemistája és a Kis hadnagy zöldfülű rendőre egyaránt (új) közösséget próbál találni magának, legyen az családias halászkolónia, junkie-szubkultúra vagy nyomozócsoport – menekülési kísérleteik azonban kudarccal végződnek. Az Emberek és istenekben fordított az alaphelyzet: a harmonikus közösségben élő szerzeteseknek arról kell dönteniük, visszatérnek-e korábbi életükhöz, elmenekülnek-e sorsuk elől.
A valós eseményeket feldolgozó történet egy algériai faluban játszódik, a ’90-es évek közepén, a muszlim fundamentalizmus egyre agresszívebb terjeszkedése idején. Miután a szélsőséges szabadcsapatok külföldi vendégmunkásokat mészárolnak le, a helyi ciszterci kolostor francia szerzeteseiben is tudatosul, hogy életveszélyben vannak. Menni vagy maradni? Mi az erősebb: a hit és a lelkiismeret parancsa vagy az egyéni túlélési ösztön? Van-e más lehetőség, mint a mártíromság vállalása?
Ezeket a kérdéseket boncolgatja a film a szereplők vívódásairól tudósítva, és rögtön állást is foglal. A két kulcsfigura, a kolostort vezető, ökumenikus elveket valló Christian és a naponta betegek százait ellátó, altruista Luc atyja elkötelezettségéhez, morális felsőbbrendűségéhez kétség sem férhet, így kezdettől világos, miként döntenek majd, és az is, hogy döntésük helyes lesz. Feszültebb, izgalmasabb lehetne a film, ha Beauvois a belső konfliktusokat határozottabban dramatizálná, nagyobb teret hagyva az ellenérveknek, de láthatólag nem ez volt a célja. A szerzetesi mindennapok idilli életképeivel és a közös imádságok, éneklések áhítatos képsoraival az Emberek és istenek az áldozatvállalás méltósága mellett tesz hitet.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2011/02 52-53. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10525 |
