Mozi

Egy jobb világ

Vajda Judit

Haeven – dán-svéd, 2010. Rendezte: Susanne Bier. Írta: Susanne Bier, Anders Thomas Jensen. Kép: Morten Soborg. Zene: Johan Söderqvist. Szereplők: Mikael Persbrandt (Anton), Trine Dyrholm (Marianne), Ulrich Thomsen (Claus), William Johnk Nielsen (Christian). Gyártó: Zentropa. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 119 perc.

Susanne Bier dán rendezőnőt, a Hogy szeretsz? és a Testvéred feleségét... alkotóját továbbra is a kavargó emberi érzelmek, a mély családi drámák és ezek leplezetlen, mégis ízléses tálalása izgatja. Kis hollywoodi kiruccanása (A tűz martaléka) után az alkotó olyan munkával hozakodik elő, mely egyszerre emlékeztet a legutóbbi, amerikai és az azt megelőző, utolsó dán művére.

Az Egy jobb világ – az Esküvő utánhoz hasonlóan – harmadik világbeli környezetben indul (indiai nyomortelep helyett egy afrikai menekülttábor), ahol egy segítő figurát ismerünk meg; ezt követően pedig itt is egy szertartás (esküvő helyett temetés) után indulnak be a bonyodalmak. Az események középpontjában két család áll – főként a gyerekeken keresztül: Christian édesanyja halála után költözik egy kisvárosba, ahol barátságot köt Eliasszal, akinek szülei válófélben vannak, édesapja pedig otthona és az afrikai orvosi szolgálat között ingázik.

Ebből is látható, hogy Bier (és írótársa, Anders Thomas Jensen) továbbra is halmozza a súlyos családi tragédiákat. Ami ezúttal megmenti a filmet a giccses melodrámától, az a gyerekhősöknek a „díszítő elem” funkcióját jócskán meghaladó, önálló jelenléte – hasonlóan A tűz martalékához. Míg azonban a rendezőnő amerikai alkotásában a gyerekek csupán hétköznapivá tettek vagy viccessé varázsoltak egy-egy jelenetet, megóvva azokat és a film egészét a giccstől, addig az Egy jobb világban Christian és Elias olyan fontos szerepre tesznek szert, hogy a mű már-már ifjúsági drámának is beillene. A két fiúnak a felnőttekénél nem kevésbé érdekes története pedig azon felül, hogy önállóan is megállná a helyét, egyszersmind a szülői drámával is (melynek nagyobb részét Elias apjának afrikai eseményei teszik ki) izgalmas párhuzamba kerül. Bier tehát még mindig biztos kézzel tartja a kormányt az érzelmek viharában.