Tüske Zsuzsanna
The Tourist – amerikai-francia, 2010. Rendezte: Florian Henckel von Donnersmarck. Írta: Julian Fellowes, Christopher McQuarrie. Kép: John Seale. Zene: James Newton Howard. Szereplők: Angelina Jolie (Elise), Johnny Depp (Frank), Paul Bettany (John), Timothy Dalton (Jones). Gyártó: Spyglass / Studio Canal. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 103 perc.
Úgy tűnik, a hollywoodi szabászok még mindig előszeretettel báláznak kiváló minőségű, import darabok közül, amiket néhány átalakítással és díszítéssel vadonatúj modellekként lehet a lenyűgözött nagyközönség elé dobni. Az újrahasznosítási folyamat fontos összetevőit képezik a saját szupersztárok, valamint az a tény, hogy a hazai terméket preferáló nézősereg vevő az igényes francia eleganciára: így aztán érdemes olyan jól szabott, csavaros alkotások alapanyagához nyúlni, mint az Ördöngősök, a Nikita vagy a frissen feldolgozott, 2005-ös Anthony Zimmer.
Az utazó történetének középpontjában valódi átlagember, egy középkorú, amerikai matektanár áll, aki váratlanul veszélyes kalandok egész sorába keveredik egy ismeretlen szépség egyetlen kacér pillantása folytán. Frank Tupelo egy Velencébe tartó vonaton ismerkedik meg Elis-szel, mit sem sejtve arról, hogy a nő titokzatos kilétű szerelmére vadászik az egész Scotland Yard, valamint egy néhány milliárd dollártól megfosztott orosz gengszter – arról pedig végképp fogalma sincs, hogy szándékosan egy figyelemelterelési akció közepébe helyezték.
Ha a szépreményű német rendező, Florian Henckel von Donnersmarck első remekét, A mások életét csupán a feszültségkeltés tekintetében szemléljük, a két alkotás akkor sem kerülhet köszönőviszonyba sem egymással, nem beszélve a fantomfigurákhoz vonzódó társ-forgatókönyvíró, Christopher McQuarrie (Közönséges bűnözők) munkájáról, aki elől az eredeti szerző, Jerome Salle, ugyancsak minden babért learat. Míg a hűvös elegancia jegyében levezényelt francia alapfilmben – Sophie Marceau vádlija mellett – az alkotók a cselekmény feszességére is odafigyeltek, addig az újrajátszásban mindössze néhány eltúlzott gesztus, az édeskés modorú velencei képeslapháttér és egy plasztikus szépségű, 21. századi álomgyári díva arisztokratikus vonulása jelenti a fő attrakciót.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2011/02 54-55. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10521 |
