Mozi

Boszorkányvadászat

Varró Attila

Season of the Witch – amerikai, 2011. Rendezte: Dominic Sena. Írta: Bragi F. Schut. Kép: Amir Mokri. Zene: Atli Örvarsson. Szereplők: Nicholas Cage (Behmen), Ron Perlman (Felson), Claire Foy (Anna), Ulrich Thomsen (Eckhart). Gyártó: Relativity Media. Forgalmazó: ProVideo. Feliratos. 86 perc.

Miként ezt Ridley Scott tavalyi Robin Hoodja is megmutatta, a Sötét Középkor keresztes hadjárata kiváló aktuál-párhuzamot kínál a mai Hollywoodnak az iraki háború bírálatára: az értelmetlen pusztításból megtörve hazatért veteránok és az otthon talált siralmas helyzet (jelképezze zsarnok uralkodó vagy terjedő dögvész) közötti erkölcsi, érzelmi konfliktusok épp olyan szemléletesen ábrázolhatók nehéz páncélingek kosztümeiben, mint zombijelmezben (Joe Dante Hazatérése) vagy westerngúnyákban (Börtönvonat Yumába). Dominic Sena idei lovageposzában a 14. századi, pestis sújtotta Anglia szolgál a Boszorkányság Idejeként, amelyben két dezertált keresztesnek kell kicsiny csapat élén átszállítania egy boszorkánygyanús kamaszlányt az ördögűzést végző hegyi kolostorba, hogy a kalandos utazás során szembenézzenek egy istentelen vidék lélekpróbáló kihívásaival és saját belső démonaikkal is.

A Boszorkányvadászat egészen a kínosan túldigitalizált ostrom-fináléig veretes kalandtörténet, egyszerű, erős karakterekkel és visszafogottan kijátszott morális kérdésekkel, mintha csak a hajdani Hammer stúdió a Hetedik pecsét remake-jéből forgatott volna folytatást az – 1968 forró májusában bemutatott – Witchfinder Generalhoz (amit nem csupán katonahőse és klausztrofób tájképei, de mélyben parázsló társadalomkritikája is Sena filmjével rokonít). Még a posztmodern műfajdúsítás folytán hozzácsapott okkult horror elemek és a félútig lebegtetett kérdés (bűnös vagy ártatlan a meghurcolt fruska) okozta thriller-feszültség is megtalálják a helyüket a filmben – csupán a végére tartogatott akció-szekvencia teszi komolytalanná a tisztes kísérletet, magával rántva a mélybe színészi helytállást, drámai hitelt és társadalmi reflektálást egyaránt. Márpedig minden film, miként minden háború, a legvégén dől el és a filmtörténetet is a győztesek írják.