Alföldi Nóra
Get Him to the Greek – amerikai, 2010. Rendezte: Nicholas Stoller. Szereplők: Russel Brand, Jonah Hill, Sean Combs. Forgalmazó: Universal. 109 perc.
Judd Apatow vígjátékgurutól mind rendezői, mind produceri minőségében két dolog várható el: munkáiban muris Pán Péterek próbálnak felnőttesdit játszani; teszik mindezt végtelenül bájosan, a néző szívét melengetően és szórakoztatóan.
Nincs ez másként a Felhangolva esetében sem, aprócska különbség csupán annyi, hogy karakterei ezúttal már túl vannak szüzességük elvesztésén (A 40 éves szűz), az apaság sokkján (Felkoppintva) vagy éppen a kacagtató párkapcsolati mizériákon (Lepattintva). A Nicholas Stoller (Lepattintva) által rendezett film briliáns kortárs médiaszatíra, kritikájának kereszttűzében a fáradt, számító és kortárs médiafogyasztási szokásokkal küszködő zeneiparral és annak új keletű, komoly önreflexióik ellenére is pojáca celebjeivel.
Stoller nem sokat vacakolt, fogta a Lepattintva Aldous Snow-ját és egy egész filmet épített rá. A spin-off főszereplőjének Russel Brandet választotta, ami kiváló ötletnek bizonyult, Brand ugyanis egyrészt komoly művész, másrészt önmaga karikatúrája, aki évek óta komikusként, rocksztárként, MTV díjátadók műsorvezetőjeként tarol az ifjúság köreiben. Kalandjai most sem állnak távol egy átlag rocksztár hétköznapjaitól: miután sokat ígérő lemeze bukik, a zeneipari mogulok pedig valami nagy durranást követelnek, a kiadó egyik csinovnyikja (Jonah Hill) azzal az ötlettel áll elő, hogy egy előző koncert emlékkoncertjével robbantsák vissza a köztudatba a kiégett artistát. Az átlag irodai alkalmazott találkozását a szex–drogok–rock’n’roll életvitellel Stoller remekül karikírozza, olyannyira, hogy még a féktelen hányás-orgiák és eltúlzott gyorsvágásokkal levezényelt butácskább etapok is bőségesen elférnek az anyagban. Apatow és házirendezőinek neve valóban garancia a pompás vígjátékra, mutatja ezt az is, hogy Sean „Puffy” Combs repper-gurutól kezdve a Metallicás Lars Ulrichon át a fél zeneipar belement a mókába, és szerepet vállalt a filmben, sőt Ulrichnak még pár Napsteres poén is kijut – hiába, egy Frat Packes alkotónak minden megengedett.
Extrák: Audiókommentár a rendező és a szereplők közreműködésével; bakiparádé.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2011/02 59-59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10512 |
