Tosoki Gyula
Zivi i mrtvi – horvát, 2007. Rendezte: Kristijan Milić. Szereplők: Filip Šovagović, Velibor Topić, Slaven Knezović. Forgalmazó: ADS Service. 87 perc.
A jugoszláv partizánfilm – a román történelmi kalandfilmhez vagy a hazai termelési filmekhez hasonlóan – azon műfajteremtési kísérletek gyümölcse, amelyek a létező társadalmi rend legitimálását célozták a keleti blokkban a második világháború utáni időszakban. Nagy múltú – jóllehet korántsem dicsőséges – műfajról van szó, amely napjainkra éppúgy megérett az újragondolásra, újraírásra, mint bármely más zsáner. Csak éppen senki nem törődik vele. Kusturica az Undergroundban megidézte ugyan a szellemét, de lássuk be: manapság nincsenek nagy üzleti lehetőségek egy partizánfilmben.
A horvát Kristijan Milić másként gondolta. Debütáló munkájában a partizánfilm hagyományát és egyes amerikai mozik (A szakasz; A lápvidék harcosai) örökségét a horroréval keresztezi. A cselekmény két szálon fut, a tér – Bosznia hegyei és a delejes nevű Temetőrét – ugyanaz mindkettőben, az idő viszont különbözik: az egyik szál 1943-ban, Bosznia horvát megszállásának időszakában, a másik 1993-ban, a délszláv testvérharc alatt játszódik. Mindkét cselekményszál hősei kiskatonák, akik azt a feladatot kapják, hogy számoljanak le az erdőkben rejtező partizánokkal, illetve csetnikekkel.
Milić váltakozva mutatja a két idősík történéseit, helyenként okosan egymásra rímeltetve azokat (lásd például a Temetőrét tábortüzeit, amelyek már a játékidő első harmadában behozzák a természetfeletti elemeket a filmbe), ugyanakkor problémát jelent, hogy a cselekmény minden látszat-titokzatosságával és rémmozikat idéző zárlatával együtt is kiszámítható. Sokat emelt volna az opuszon – egyúttal talán mélyebbé tette volna a történetet –, ha a rendező bátrabban nyúl az idősíkváltásokhoz, és nem jelzi feltétlenül mindenhol az idődimenziók határait.
Mindazonáltal Az élők és a holtak míves munka, az operatőrök teljesítménye kiváló (légyen szó a szépiaszínű 1943-as, vagy a naturalisztikusabb 1993-as jelenetekről), a korai Carpenter-szerzeményekre emlékeztető, jó arányérzékkel adagolt és minimalista kísérőzene pedig igen hatásos.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2011/02 59-60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10511 |
