Kovács Marcell
Inferno – olasz, 1980. Rendezte: Dario Argento. Szereplők: Leigh McCloskey, Irene Miracle, Eleonora Giorgi, Daria Nicolodi. Forgalmazó: Fantasy Film. 102 perc.
Dario Argento művészete nem csak a perverz aprólékossággal ábrázolt gyilkosságjelenetek miatt zavarbaejtő. A hevenyészett, zagyva történet, a kelléknek tekintett színészek hiteltelen játéka, a kimódolt beállítások és az élettelen, díszletszerű környezet különös világot teremt, amelybe belépni a néző számára gyakran komoly próbatétel. Argento okkult horrorfilmjeire mindez hatványozottan igaz, és közülük is az Inferno a legelidegenítőbb. A film a világot uraló három főboszorkánynak a Suspiriában megkezdett meséjét folytatja, igazi témája azonban most is a halálfélelem. Argento ügyet sem vet a hétköznapi valóságra, mélyebb igazságok után kutat, alámerül a tudatalattiba, és a legkínzóbb szorongásokról tudósít. Mániásan felnagyított haláljelenetei egyszerre nyújtanak groteszk, szürreális és húsbavágóan valós élményt. Az Infernóban az argentói lidércnyomás talán nem annyira csontig ható, mint az író–rendező legerősebb munkáiban, de a morbid atmoszféra mindvégig mámorító. A Mario Bava közreműködésével forgatott modern gótikus horror kábító látványvilágával bizarr átmenetet képez Bava színpompás kísértetfilmjei és a nyolcvanas évek csiricsáré MTV-esztétikája között. A főszerepet játszó New York-i lakóház sötét erők játszótere, és a gonoszság hangyák, patkányok, vérszomjas macskák képében támad áldozataira. A hangszórókból Keith Emerson neurotikus progrock-szimfóniája dübörög, miközben a képernyőn a hatalmas bábszínház vérvörös díszletfalai között káprázatos lila–zöld derengésben arat a halál.
Extrák: Végre egy tisztességes magyar Argento-DVD. Az eredeti képaránnyal, a tévéből ismerős, igényes szinkronnal és az extrák között egyórás portréfilmmel, rövid interjúval.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2011/02 60-60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10510 |
