Koltai Ágnes
Képmutatásba vagyok bepólyálva, és jót fog tenni, ha kihámoznak belõle. (E. M. Forster)
Martin Scorsese Edith Wharton 1920-ban írt és 1921-ben Pulitzer-díjjal kitüntetett regényét filmesítette meg. Az azonos címû könyv az amerikai, egész pontosan a New York-i felsõ-középosztály életét; szokásait, viselkedését írja le, ahogy az a múlt század végére rögzült, majdhogynem artisztikusan kodifikálódott. A szokások bemutatása, éltetõ-megnyomorító ereje természetesen csupán a felszíne a regénynek.
A cseppet sem merengõ, szentimentális Scorsese láthatóan nem a nosztalgiázás kedvéért választotta ezt a mûvet. Az ártatlanság kora szép film, amennyiben a szépen esztétikusaz, az esztétikuson pedig arányosat értünk. Megformált mû, olyan tradicionális film, mely a jellemek dinamikáján, a figurák ellentmondásosságán és a szituációk titokzatosságán nyugszik. És -jóllehet hõsei állig be vannak gombolkozva – különös erotikus feszültség vibrál benne. Tulajdonképpen ez a sejtelmesség a lényege, rejtett belsõ kötõeleme, ez a – Forster-i értelemben vett – cselekménye.
A történet végtelenül egyszerû, mint minden szerelmi háromszögé: egy férfi és két nõ kereng egymás körül. A vonzások és viszolygások, gyötrõdések és önvádak, a fellángolások és a kétségbeesett lemondások örvényében kapálóznak. Össze-összekapaszkodnak, de végül mégiscsak a józan becsületesség gyõz: a szenvedélyre vereséget mér a köznapi tisztesség. De ne becsüljük alá a mindennapi erkölcsöt, mégha földre rántja is a romantikát (ott a helye!) és a szenvedélyes fellángolásokat. Bávatag, aki azt hiszi, hogy mindent tud az efféle históriákról.
Scorsese hihetetlen mûgonddal építette fel azt a polgári világot, amelynek lefojtott levegõje nemcsak a csipketerítõket, a hatalmas bársonyfüggönyöket, a selyemruhákat és a szmokingokat ülte meg, hanem e kor valós és költött figuráit is. A sznobérig, az eleganciába rejtett hazugság, a finomkodás, a boldogtalanság, a letagadott érzelmek légkörét idézi meg a rendezõ. Majdhogynem kézzelfoghatóan valós ez a világ, s szinte megcsapja orrunkat a naftalin és a parvenü gazdaság émelyítõ illata. Ám ez csak a díszlet. Ami a pompás enterieurökben zajlik, az idõn és téren túllép: az maga az örök emberi dráma, amit, úgy tûnik fel, nem lehet elégszer megmutatni.
E. M. Forster tíz évvel korábban, 1910-ben írta meg Szellem a házban címû regényét. A könyv elõképe Az ártatlanság korának, amint a belõle készült film a Wharton-adaptációnak. Ezek a regények és mozgóképes változatuk úgy térképezik fel a szeretetet, a gyûlöletet, a megalkuvást, az árulást, a vágyakozást, az unalmat és a kihûlt szerelmeket, mint térképész az ismeretlen földrészt. Precízen és hajthatatlan türelemmel. Nem hiába. Mert végsõsorom nagyon egyszerû dolgokhoz vezetik vissza a nézõt-olvasót: az emberekkel mindig ugyanaz történik. Attól emberiek az emberi drámák, hogy õsidõk óta ismétlõdnek (szakasztott ugyanúgy), de nem unhatjuk meg õket, mert a véletlen, a kapcsolatok ceremóniamestere, õrangyala és rontó ördöge bujkál elõlünk.
Az elmúlt két évben három rendezõ is olyan regényhez nyúlt, mely bátran merül el a mindennapok érzelmeiben (James Ivory, Sally Potter, Martin Scorsese). A Szellem a házban, az Orlando és Az ártatlanság kora a maga nagyon tradicionális formájában, már-már dermedt hagyománytiszteletében, dramaturgiájában és cselekményvezetésében nem iskolateremtõ alkotás, mégsem lehet filmmúzeumba zárni õket. Ahogy felépítenek egy-egy érzelmet, gesztusaiban mutatják meg a nyiladozó szerelmet, ahogy a vágy sûrû atmoszféráját érzékeltetik, az páratlan. Kisléptékû mûvek, de hiszen errõl is szólnak: csak a kis világok lüktetnek, csak a teljességükben végigélt kis érzelmek érzelmek, csak a kis igazságok átláthatók, s mi magunk is kisebbek vagyunk. Nagyra növesztett egónk árnyékában nyüzsgünk, de ha szerencsénk van, visszatalálunk önmagunkhoz. Ami ezen az emberléptékû körön kívül esik, könnyen válhat hazugsággá, képmutatássá és álságos erkölcsi kényszerré. Ezért lehet olykor kiegyezni a köznapi tisztességgel.
| A cikk közvetlen elérhetõségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1994/02 54. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1050 |
