Kritika

Az ügynökök a Paradicsomba mennek

Csernobil és Isaura

Vajda Judit

Dézsy Zoltán megkésett rendszerváltásfilmje megáll a tételmondatoknál.

Az Utolsó jelentés Annárólt és az Apacsokat követően újabb „ügynökfilmet” láthatunk, mely – a Mészáros Márta- és a Török Ferenc-alkotáshoz hasonlóan – ismét magát az ügynököt választja főhősének. A hatvanas, illetve a hetvenes évek után ezúttal a Kádár-rendszer kedélyes végnapjaiban, a nyolcvanas évek végén járunk. Kárász Mátyás pályafutását követhetjük: a világot járt, a pártelit körébe tartozó szülők egyetemista gyermeke ellenzéki eszmék hívévé válik, majd bajba kerül, lebukván egy szamizdatkiadvánnyal, később pedig egy étteremben „lázít”. Ekkor a család barátja, a rendszer egyik szürke eminenciása felajánlja neki, hogy megúszhatja az egész botrányt, sőt fontos részese lehet a rendszerváltó folyamatoknak és a későbbi megújuló politikai világnak is. Ennek ára, hogy jelentéseket kell írnia politizáló barátairól és tevékenységükről.

A többszörös szűrők mögé helyezett (Apacsok), illetve az életrajzi filmek klasszicizáló-kanonizáló gesztusával készült művekkel (Utolsó jelentés Annáról) szemben Az ügynökök a Paradicsomba mennek cselekménye hátteréül abszolút realista környezetrajzot nyújt. „Echte” nyolcvanas évekbeli lakás- és kocsmabelsők, Daciák és az R-GO zenéje segít megragadni a peresztrojka, Bős-Nagymaros, Csernobil és Isaura meghatározta korhangulatot. A realizmusra törekvéssel némileg szembemegy azonban a film több más eleme: a színészi játék például sokszor kifejezetten modoros, ezenkívül az olyan remek, találó sorok közé, mint amilyen a címül választott „Majdnem úgy élünk, ahogy akarunk”, számos papírízű, szájbarágós tézis, didaktikus tételmondat szorult. „Mi mindent ennek a rendszernek köszönhetünk” – szajkózzák a főhős szülei, máskor pedig a „Kiknek a szabadsága? A gazdagoké?” szavak keserítenek (leginkább a Kárász Mátyás és az őt beszervező Gara ezredes közt zajló jelenetek tartalmaznak ilyen frázisokat).

Mindez az ellentmondásosság (hiteles környezetrajz kontra modoros színészi játék és papírízű mondatok) együtt azonban érdekes módon jól adja vissza a korszellemet, a nyolcvanas évek végének hamis valóságát. Arra viszont nincs mentség, hogy az ötletszegény operatőri munka, a fantáziátlan plánozás, a mellékszereplők gyenge teljesítménye, a rövidre hagyott, nem eléggé kifuttatott jelenetek, a túl gyors váltások miatt a mű egészére a tévés esztétika jellemző (ezt fokozza az e-cinema hatása) – és sajnos nem annyira az igényes tévéfilmek, mint inkább a honi sorozatok invenciótlan hozzáállása.

Ami pedig a témaválasztást illeti: százszor is leírták már, milyen óriási hiányossága a magyar filmnek, hogy feldolgozatlanul hagyta a rendszerváltást. A dokumentumfilmes Dézsy Zoltán bemutatkozó nagyjátékfilmje viszont éppen erről szól. Nem nagyszabású tablót kíván festeni a történelmi eseményről, hanem megpróbálja testközelbe hozni a benne résztvevőket. Hogy Az ügynökök a Paradicsomba mennekben mennyire nem hús-vér figurák jelennek meg, arról elsősorban az tanúskodik, hogy az alkotók rendkívül erőltetetten képezik le a kor társadalmi-politikai osztályait: az „elitkommunista” Kárász szülőkről fentebb már volt szó; Mátyás feleségének édesapja munkásőr, nagyapja pedig székely. Hogy ezen kétdimenziós karakterek segítségével mennyire nem sikerült átélhető emberi drámát faragni, arra jó példa a feleség előtti lelepleződés elkapkodott jelenete, illetve az, hogy a cselekmény során megszületett gyerekre folyamatosan hivatkoznak, viszont eléggé életidegen módon egyszer sem tűnik fel a képen.

Ennél is nagyobb gond talán, hogy több mint húsz évvel a rendszerváltás után ez a film már igencsak megkésett. A gazdasági világválság, a kormányváltás, a készülőben lévő új alkotmány, a magánnyugdíjak eltérítése és a közfelháborodás övezte médiatörvény idején a magyar társadalmat már egészen más problémák foglalkoztatják. Az ügynökök a Paradicsomba mennek által levont sommás konklúziók (a rendszerváltást is a régi rendszer irányította, így az voltaképpen meg sem történt) jó részére időközben magunktól is rájöttünk.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2011/02 51-51. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10499

Cikk értékelése:

szavazat: 1022 átlag: 5.51

előző 1 következő

új komment