Mozi

Északi karácsony

Vajda Judit

Hjem til jul – norvég-svéd-német, 2010. Rendezte és írta: Bent Hamer. Kép: John Christian Rosenlund. Zene: John Erik Kaada. Szereplők: Nina Andresen Borud (Karin), Trond Fausa Aurvaag (Paul), Arianit Berisha (Goran), Joachim Calmeyer (Simon). Gyártó: Bulbul Films. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 90 perc.

A karácsony még a legkérgesebb szívet is meglágyítja. A visszafogottságáról híres norvég Bent Hamer rendezett már rezdülésekkel dolgozó, meghökkentően minimalista művet két öreglegényről (Tojások), remek abszurd humorral operáló komédiát (Dalok a konyhából), amerikai kiruccanásként Bukowski-adaptációt, ami majd szétesett a spleentől (Tótumfaktum), legutóbb pedig egy meghatóan szép és édesen keserű masinisztadrámát (O’Horten). Korábbi alkotásai finomságához képest az új opus egyenesen egy földrengés erejével fogalmaz, olyannyira, hogy egyes elemei már-már a giccs határát súrolják: egy igazi szívhezszóló karácsonyi darabot kapunk, érzelgős zenével aláfestve és erős, teli színekkel, tűzpirosokkal, királykékekkel és napsárgákkal megfestve.

A szenteste játszódó, több párhuzamos szálon futó cselekmény Hamer saját munkái helyett Az első éjszakám című spanyol filmét idézi, amely szintén többszálú dramaturgiával vezeti elő nagyszámú hőse szilveszteréji kalandját. Azonban a legtöbb hasonszőrű sokszereplős darabtól eltérően ezúttal a figurák útja alig keresztezi egymást: olyannyira függetlenek egymástól a szívmelengető karácsonyi sztorik, hogy – egy-két momentumot az elején és a végén, illetve a keretet leszámítva – egymás után illesztve akár önálló kisjátékfilmekként is megállnák a helyüket. Ezekben a rövidfilmekben pedig valamilyen formában mégiscsak jelen van a régi ismerős Bent Hamer is: az alkotást egészében és részeiben is ugyanaz a csendes emberség hatja át, ami a lelke mélyén a direktor összes korábbi művét is jellemezte.

Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy nem mindegyik vonal egyformán erős. Egyszerre abszurd és megható az elvált apa ünnepi ámokfutása Mikulásnak öltözve, és nagyon kedves az iskolásfiú és osztálytársnője kezdődő vonzalma a családi vacsora feláldozásával. A félrelépő férj és szeretője duettje sematikusan kezdődik, ám később kellemes meglepetést okoz, de a karácsonyi születés hétköznapi csodája már átlépi a fent említett giccshatárt. Az üzenet azonban mindegyikből átjön: ahogy egy elvált apa mindent kockára tesz gyerekei kedvéért, ahogy két fiatal bátortalanul beleles egy távcsőbe vagy ahogy két nő összenéz egy piros sál fölött – abban benne van az északi karácsonyok minden fagyosság ellenére is forrón dobogó szíve.