Mozi

Rohanás

Varró Attila

Faster – 2010, amerikai. Rendezte: George Tillman Jr. Írta: Tony Gayton és Joe Gayton. Kép: Michael Grady. Zene: Clint Mansell. Szereplők: Dwayne „Szikla” Johnson (Sofőr), Billy Bob Thornton (Zsaru), Oliver Jackson-Cohen (Gyilkos), Carla Gugino (Cicero). Gyártó: Castle Rock Entertainment/TriStar Pictures/CBS Films. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 95 perc.

Az „egzisztencialista akciófilm” kifejezés már önmagában is mázsás oximoronként hangzik, ha pedig a műfajnév elé még hozzátesszük a „Dwayne Johnson”-jelzőt, a végeredmény legjobb esetben furcsa paródiának tűnhet, amelyben az elmúlt öt évben kizárólag vígjátéki szerepeket vállaló ex-pankrátor két lángszórózás közt koponyával kezében mereng a lét értelmén egy tömegsír felett. Pedig a modernizmus fénykorában nem egy akcióspecialista kísérelte meg összeegyeztetni a Semmit az autósüldözésekkel, élen Walter Hillel, akinek Driver (nálunk Gengszterek sofőrje) című 1978-as filmje névtelen hőseivel (Sofőr, Zsaru), közúti hajszáival és minimalista cselekményével az idei Faster (nálunk Rohanás) egyik előképeként szolgált.

Maga a történet azonban egy másik szépemlékű modernista gengszterfilmet, az 1967-es Point Blanket (nálunk A játéknak vége) idézi, sőt akár a Boorman-film főbb motívumainak egyfajta variációjaként is nézhető: zsíros rablást követően – egy árulás folytán – bűnözőhősünk fejlövést kap, félholtan börtönbe kerül, majd szabadulva egy frissen szerzett halállistával kezében sorra járja a régi vétkeseket, nyomában az ellene felbérelt fejvadásszal, valamint egy mindenre elszánt nyomozóval. Noha a filmet jegyző George Tillman Jr-tól eddigi filmjei alapján (Férfibecsület, Notorious BIG) nem állna távol a téma alapvetően drámai feldolgozása, a fekete rendező pontos érzékkel egyensúlyoz az akció és a létkérdések borotvaélén: mindhárom központi figurájának súlyos erkölcsi/érzelmi döntéseket pakol a vállára, de ettől még biztos kézzel markolják a volánt és revolvert, nem csak a nézői szíveket. Különös, még épp működőképes zsánerkísérlet a Rohanás, és meglehetősen koridegen, mintha csak a Száguldás a semmibe kultuszdarabját látnánk viszont magasabb fordulatszámon és több fordulattal – ha más nem is, kiváló ellenméreg a Crank-trendre.