Pápai Zsolt
Megáll az idő. Magyar, 1982. Rendezte: Gothár Péter. Szereplők: Őze Lajos, Znamenák István, Ronyecz Mária, Kakassy Ágnes. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Filmarchívum. 100 perc.
A kádárista kényszerállamban apró kedvezményekkel és engedményekkel próbálták megvásárolni a társadalmat a népi demokrata cukrosbácsik, vagy ha ez nem ment, akkor zsarolással és korrumpálással kötelezték az alattvalókat a hatalom melletti kibicelésre. Persze – mind tudjuk – mindennek megvan az ára, a hazugul jó és langymelegül kellemes közérzületnek is. A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején, a dermedt deprimáltság és a vírusos cinizmus korában ez már tisztán látszott, mégis éppen ekkor kezdett izmosodni a – máig tartó – nosztalgia a hatvanas évekkel és a kádári konszolidációval kapcsolatban.
Gothár Péter tehát árral szemben úszott, amikor diagnózist – ha tetszik: tablóképet – készített a korról. Filmje középpontjába azt a „nagynak” mondott nemzedéket helyezte, melynek tagjai a hatvanas évek posványában ébredtek öntudatukra, továbbá beszélt azokról a középkorúakról is, akik ekkor kötötték meg kompromisszumaikat.
Az ellentmondásos kor ellentmondásos művészi eszközök bevetése révén jelenik meg a Megáll az időben. Gothár fetisisztikus hűséggel reprodukálja a hatvanas évek tárgyi világát, ugyanakkor a miliőt Koltai Lajos segítségével erősen stilizálja. Bereményi Géza zseniális párbeszédeit is üdítő ambivalencia színezi, az élőbeszéd fordulatai gyakran az életszerűségtől eltartott, erősen stilizált mondatokkal keverednek. A színészválasztásban és színészvezetésben szintén érzékelhető kettősség: amatőrök és profik szerepelnek egymás mellett, mindazonáltal az amatőrök által alakított figurák valószerűbbek, a profik által játszottak elrajzoltak, karikírozottak. A film ereje nagy részben a kor dokumentálását célzó megoldások és a stilizációs technikák ütköztetéséből fakad.
A Megáll az idő pozíciója történetileg nézve rendhagyó, ugyanis számos hazai filmes irányzat és trend metszéspontjába helyezhető: egyrészt a hatvanas évektől elszaporodó „így jöttem-filmek” számát gyarapítja; másrészt a hetvenes évek egyik jellegzetes alakzatának, a nemzedéki közérzetfilmeknek az örököse; harmadrészt pedig a szintén nagy hagyományú parabolák sorába illeszkedik. Sok skatulyába belefér, de mindenhonnan kilóg. Talán ezért lett soha el nem évülő kultuszfilm, minden korok egyik legjobb mozija.
Extrák: A film digitálisan felújított képpel és hanggal jelenik meg, ráadásul angol felirat is van hozzá. Az extrák dísze Gothár Péter Imre című, úgyszintén felújított, 1978-as tévéfilmje, amely némely jelenetének groteszk hangvételével, hosszú beállításokra alapozó képszervezésével a rendező későbbi nagyjátékfilmjeit előlegezi. A lemezen található továbbá egy kiváló audiokommentár Gelencsér Gábor filmtörténész közreműködésével, valamint korabeli híradók füzére (1956-tól 1968-ig), a történelmi háttér megvilágítása végett. Nagyon ütős csomag, a honi DVD-kiadás történetének egyik csúcsproduktuma ez a lemez.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2011/01 58-59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10474 |
