Bayer Antal
AMERIKA
Jason Lutes nem éppen átlagos amerikai képregényalkotó. Szuperhősökön nevelkedett, mégis Tintin és Asterix kalandjainak az olvasása adta meg számára a döntő lökést. Választott témája sem hétköznapi: a Berlin-trilógia 1928 és 1933 között játszódik, a Weimari Köztársaság alkonyán.
Lutes még 1996-ben kezdett hozzá az első részhez a tervezett 24-ből, és nagyjából évente egy 24 oldalas epizóddal végez főállású munkája mellett. Most tart 17-nél, de a Time magazin máris megelőlegezte neki, hogy az övé minden idők 10 legjobb szerzői képregényének az egyike. Szakmai oldalról eddig egy Eisner-jelölés jutott ki neki.
A Berlin hihetetlenül izgalmas történetmesélési kísérlet. Történelmi képregényről lévén szó, méghozzá a hitelesebb fajtából, tisztában vagyunk a végkifejletével, legfeljebb az egyes szereplők személyes sorsa miatt szoronghatunk. Erre a kettősségre épül a narráció, ez menti meg a sztereotipizálástól. Középosztálybeli habozó értelmiségiek, a válság által kiélezett szenvedélyek miatt ellentétes oldalra kerülő munkásházaspár, asszimilálódni igyekvő fiatal és új hazájukban örök idegen idős zsidó családtagok – mintha Lukács Györgynél tanulta volna Lutes a történelmi regény szereposztását.
A lineáris történetszövést tempóváltásokkal, elmélyülésekkel és párhuzamosságokkal színesítő író rajzolói teljesítménye kevésbé meggyőző. Az európai tiszta vonal klasszikus és mai képviselői iránti tisztelete látszik ugyan minden oldalon és minden kockán, ám az emberábrázolásán lennének hangolnivalók, különösen a női szereplők vonásait lehetne finomítani. De még ha kicsit zavarók is ezek a hiányosságok, a narrátor lendülete, intelligenciája és érzékenysége magasan az átlag fölé emeli ezt a fontos képregényt.
Berlin 1: A kövek városa. Fekete-fehér, puhafedeles, 216 oldal. Kiadó: Comicsmania.
EURÓPA
Asterix visszatért. Nem először olvashatjuk magyarul a világ egyik legnépszerűbb képregényhősének kalandjait, de tíz évvel ezelőtt megszakadt a legutóbbi sorozat is, és azóta játék- és rajzfilmek jutottak csak belőle a magyar közönségnek. Márpedig papíron az igazi olvasni a furfangos gall és túlsúlyos haverja történeteit.
Noha az első epizódok már betöltötték az ötvenet, fél évszázad múltán is elképesztően frissek és aktualitásuk sem sokat kopott. René Goscinny nagyon tudott valamit. Pedig a titka nem túl bonyolult: remek karakterek, szellemes párbeszédek, finom utalások, egyszerű, de mégis izgalmas történetek, ennyi az egész. Reméljük, sokadik nekifutásra már sikerül végigvinni a sorozat hazai kiadását.
Asterix: Az aranysarló és Asterix és a gótok. Színes, puhafedeles, 44 oldalas kötetek. Kiadó: Egmont.
KELET
Hetedik magyar nyelvű kötetéhez érkezett minden idők legnépszerűbb női képregénye, a Nana. Nem, nem túlzás, a számok egyértelműen jelzik, hogy ha a hímneműeknél lehet is esélye egy Batmannek, egy Pókembernek vagy egy Asterixnek japán ellenfelekkel szemben, a világ csajainak még sosem jött be annyira képregény, mint Ai Yazawa mangája. Népszerűsége tíz éve egyre feljebb ível, és semmi sem utal arra, hogy lezárni készülnének a történetet.
Nálunk ez ugyan még jó messze van, de a két tizenéves, egyforma keresztnevű lány tokiói kalandjait és szerelmi életét nem csak a hazai otaku (rajongó)-réteg zárta máris szívébe, hanem meglepően széles olvasóközönségre talált. Amiből több tanulság is kívánkozik: egyrészt, hogy nem minden szappanoperától kap sikítófrászt a férfiember, másrészt, hogy sikerre számíthat egy olyan manga is, amely nem valami bosszantóan következetlen és szedett-vedett forrásokból táplálkozó fantáziavilágban játszódik. A Nana hol bosszantóan habkönnyű, hol nyomasztóan komoly problémákat vet fel, s bár a rajza lehetne valamivel változatosabb, kötetenként adagolva kiválóan fogyasztható.
Nana 1-7. Fekete-fehér, puhafedeles, kötetenként kb. 200 oldal. Kiadó: MangaFan.
ITTHON
Helyreigazítás következik. A novemberi számban lelkesen konferáltam fel a Galaktikomix steampunk antológiát, ám ez a kiadvány sajnálatos módon késik, illetve jelenleg inkább úgy lenne helyes fogalmazni, hogy a sorsa bizonytalan. Elnézést a félretájékoztatásért.
Addig is ajánlom helyette a Három Madár Műhely Héraklész XII munkája című, 42 oldalas remek paródiáját, amely képregényes rendezvényeken és a Komikon képregényboltban szerezhető be.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2011/01 61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10467 |
