Bikácsy Gergely
Két szócikk egy képzelt Godard-lexikonból.
Filmes kalapmitológia. Godard első filmjében (Kifulladásig) egy névtelen detektív szerepében maga a rendező járdáról figyeli a kalapos Belmondót, aki épp a kalapos Humphrey Bogart fotóját bámulja egy mozi kirakatában.
A kezdő Godard a negyvenes-ötvenes évek amerikai bűnfilmjeit mintának tekintette az irodalmias, „költői” francia hagyományokkal szemben. A „másodvonalbeli” gengszterfilmeket is csodálták, kritikus-korukban sokat és kedvvel írtak róluk. Semmiféle „első vonalat” nem ismertek el. A francia lélektani hagyományokat meg kellett haladni. Be az irodalmiatlan gengszterfilmekkel a francia moziba – de új lelket fújva belé! Humphrey Bogart kalapja nélkül ezt nem tudták volna megtenni. A kalap az új hullám főszereplőjévé vált. Godard-ék az amerikai ősmintát követték. Úgy, hogy alaposan megváltoztatták.
Jean-Pierre Melville az amerikai film noir nyomán új francia műfaji filmet teremtett. Mesterművének hőse, a Szamuráj címszereplője (Alain Delon) kalapban születik és kalapban hal meg. Godard korai korszakának talán legszebb, legtragikusabb filmje (Éli az életét) a párizsi gengszter- és strici-kalapok komédiát sem nélkülöző tragikus tánca. Később, a megbukott, és azóta elfeledett Csendőrök premierje után a Cahiers kritikusainak Übü király-tervekről beszélt: „A moziban Übü királynak puhakalapot kell hordania, mint a gengsztereknek…” Irigykedő elismeréssel szól a Lőj a zongoristára komikus gengszterkalapjairól, mondván, az ő Übü királyának szereplőire is ez való. A Külön banda (Bande à part) rokona lett a Truffaut-gengszterfilmnek: egyszer Anna Karina fején billeg a férfikalap.
Mégsem a gengszterhagyományt kifordító filmjeiben kap legnagyobb szerepet a kalap, hanem a Moravia-regény nyomán készült Megvetésben. Godard harsányan vállalta szándékát: lélektani kulcs helyett valami más kulccsal nyitni-zárni, más cementtel összefogni, rendezni, életet adni a történetnek. Öltözködési klisékkel, melyek a filmben többé válnak egyszerű kliséknél, ahogy Humphrey Bogart kalapviselete is főmotívum tíz-húsz évvel azelőtt. A nagyon „mainak” vélt féltékenységi alaphelyzet és a filmstúdiók világában induló, forgatáson is játszódó történet egészen mással töltődik. Godard Megvetését a mitologikus utalások és párhuzamok tartják a tenger fölött. A filmben Fritz Lang sajátmagát játszva az Ulysses-t forgatja. Hölderlin mítoszt görgető verssorait idézik, miközben egy fél-analfabétának látszó primitív producer dühöng a vetítőben. Godard előbb, Csendőrök című sikertelen opuszában a háborút próbálta „demitizálni”, később a Weekendnek is van hasonló tartalma. A pszichológiát mitológiai háttérrel, motivációval helyettesítő (cserélő) eljárás egyáltalán nem Moravia világa, de Godard megtartotta a regény alaphelyzetét és a cselekmény vázát: ezért is lett a filmtörténet egyik legfurcsább, önmagával is ütköző „anti-adaptációja” a Megvetés. Lélektani látszatok és lélektant semmibe vevő képi-formanyelvi megvalósítás. Az anti-lélektani mozi legnagyobb kalap-műve. Michel Piccoli kalapot visel a fürdőkádban: a furcsaság itt természetes, a lélektan helyett másra figyelünk: nincs lélektani motiváció, kalap van.
*
És még valami: könyvek vannak, szöveg-utalások, de nem irodalmiasan felvizezve, belesimítva az „adaptációba”, hanem idézettel, kollázsként. Gyakran tartanak nyitott könyvet címlappal szemben a kamerának. A Kifulladásigban Jean Seberg Faulknert olvas, miközben a halálról kérdezi Belmondót. Az asszony az asszony házastársi tragikomédiájában némán, könyvcímekkel veszekednek. Az Éli az életét kulcs-jelenetében klasszikus Poe-novellát olvasnak fel a hamar könnyező utcalánynak. Az Alphaville-sci-fi metropolisában Eluard kötetének – A fájdalom fővárosa (Capitale de la douleur) – címlapja villan be. A Bolond Pierrot-ban Ferdinand/Belmondo híres művtört-könyvből olvas (címlap a néző felé). Ugyanott a hős kézírásos naplófüzete önálló könyvvé válik, a töredékes szöveg az állandóan képre tolakodó képregényekkel küzd és felesel. Sokan megemlítik, hogy majd’ minden Godard-filmben van fegyver, és gépkocsi. A kalapokat nem igazán katalogizálta a szakirodalom. Kezdjük el. Folytassa majd valaki azzal, hogy a Soigne ta droite Félkegyelműt olvasó Godard-ja kétlaki: ugyanazon jelenetben előbb kalapban, majd anélkül látható (csak a Dosztojevszkij-könyv maradt). A nyolcvanas évektől meglepő fordulat: innentől inkább sísapkát hord, így a Sauve qui peut-t és az Üdvözlégy Mária forgatásán is – és szereplőin sincs többé kalap.
Azután 1991-ben búcsú a hidegháború két Németországától: az Alphaville kegyetlen arcú, de addigra szinte bánatos bűndetektívje fekete kalapban végigbarangol és végigborong az ipari tájon. A könyvek itt már elmaradnak (az irodalmi idézetek nem). Vagy valami bőröndbe dugták őket. „Új korszak áll be hirtelen /A megvetés, a félelem”.| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2011/01 18-19. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10462 |
