Sepsi László
Devil – amerikai, 2010. Rendezte: John Erick Dowdle, Drew Dowdle. Írta: Brian Nelson, M. Night Shyamalan. Kép: Tak Fujimoto. Zene: Fernando Velázquez. Szereplők: Chris Messina (Bowden), Logan Marshall-Green, Geoffrey Arend, Bojana Novaković, Caroline Dhavernas. Gyártó: Night Chronicles. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 80 perc.
Egyetlen évtized alatt M. Night Shyamalan Hollywood egyik ünnepelt ifjú fenegyerekéből az olcsó bűvész szintjére degradálódott, akinek szerzőiségét főképp a blöff-bukéval áthatott kései filmjeiből sugárzó egója képviseli. A falut követő zuhanórepülést ezúttal a szerénytelenül Night Chronicles-nek nevezett moziszéria volna hivatott megállítani, mellyel a Hatodik érzék rendezője (elvileg) visszanyúl egyetlen frappáns ötletre épülő első filmsikereinek világához.
Az Ördög ebből a szempontból félsiker: a liftben ragadt emberek között ténykedő démon valóban visszacsatol Az utolsó léghajlítóval hátrahagyott zsánerhez, de a szimpla high concept ezúttal nem ér sokkal többet a plakátra nyomott tagline-nál. Tovább erősítve a gátlástalan önkanonizálás igényét, ötletének megvalósítását a Mester a Karantén amerikai remake-jét is jegyző John Erick Dowdle-ra bízta, de az Ördög éppen a szűk térben játszódó borzalomfilmek potenciálját nem játssza ki eléggé. Kidomborítja ugyan a korlátozott mozgástérben túlélésre berendezkedett közösség motívumában rejlő önreflektív metaforát, amiben az alműfaj korábbi darabjai közt sem volt nehéz ráismerni a fojtogatóan szűkös anyagi és technikai lehetőségekkel operáló stábok önportréjára, mi több, a megfigyeltek és megfigyelők két párhuzamos cselekményszála által a nézői pozíciót is tankönyvbe illő módon ábrázolja, de eközben épp a zsáner lényegéről feledkezik el. A Night Chronicles első darabja egy pillanatra sem hajlandó behódolni a műfaj szabályainak, minden egyes légifelvétellel rámutatva, hogy ezúttal nincs szó az alkotókat gúzsba kötő technikai akadályokból következő kreatív stimulációról: Shyamalan a nagyot puffant Az eseményhez hasonlóan újra a legnagyobb tétben játszott – a világvége helyett most Ördögről meg Istenről értekezve – és filmjének egyetlen őszinte morális tanulságaként újfent bele is bukott.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2010/12 53-53. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10448 |
