Tartalmi elemek kiemelése
rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Mozi

Call Girl

Baski Sándor

Slovenka­ – amerikai, 2009. Rendezte: Damjan Kozole. Írta: Damjan Kozole, Matevz Luzar, Ognjen Svilicic. Kép: Ales Belak. Zene: Silence. Szereplők: Nina Ivanisin (Aleksandra), Peter Musevski (Edo), Primoz Pirnat (Zdravko), Marusa Kink (Vesna). Gyártó: Vertigo/Emotionfilm. Forgalmazó: Odeon. Feliratos. 90 perc.

Apa és lánya beszélget a reggeli mellett. „Mit szólsz ehhez a call girlhöz, aki Szlovéniai lány-nak hívja magát?” Aleksandra, aki Ljubljanában jár egyetemre, de mikor csak teheti, hazavonatozik vidéken élő apjához, hallgat. Nem árulhatja el, hogy a hírekben szereplő titokzatos call girl, aki mellett egy német uniós képviselő szívinfarktust kapott, ő maga.

A prostitúcióra kényszerített, kiszolgáltatott szerencsétlenek történeteit – legyen szó riportműsorról vagy játékfilmről – könnyű beilleszteni a szokásos sablonokba, a nézőnek nem kell sokat morfondíroznia az erkölcsi tanulságokon, empátiával követheti a szereplők sanyarú sorsát. Az egyetemi tandíjra valót szexuális szolgáltatásokkal megkereső diáklányok esete jóval zavarba ejtőbb. Önként, és általában nem az utolsó opcióként döntenek a testük áruba bocsátása mellett, így nem mutatnak hitelesen az „ártatlan áldozat” szerepkörében, de talán megvetést sem érdemelnek. Damjan Kozole rendező jó érzékkel kerüli ki mindkét csapdát. Nem ítélkezik főszereplője felett, csak bemutatja, hogyan éli mindennapjait. Aleksandrának meg kell küzdenie az önként „ajánlkozó” stricikkel, a törlesztő-részleteket követelő bankkal, a türelmét vesztett vizsgáztató tanárral és a lebukás veszélyével. Újra és újra sarokba szorítják, ám imponáló életösztönnel vágja ki magát minden – majdnem minden – szituációból, miközben csak egyet akar: „normális életet”.

Ha a melankolikus zene nem törné meg itt-ott a dokumentarista stílust, Kozole filmjét nyugodtan párba lehetne állítani a román új hullám sikerültebb darabjaival. A Call Girl történetében, egy dramaturgiailag igazolható véletlen találkozást leszámítva, nincs semmi mesterkéltség, életszerűek a szituációk, hitelesek a figurák. Mindez azonban kevés lenne Nina Ivaniąin lenyűgözően erős jelenléte nélkül. Elsősorban a fiatal szlovén színésznőnek köszönhető, hogy a Call Girl több mint egy újabb depresszív ká-európai kórkép.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/12 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10446

Kulcsszavak: 2000-es évek, Dráma, Játékfilm, kritika/filmkritika, női szerepek, prostitúció, társadalomrajz, USA film,


Cikk értékelése:szavazat: 1610 átlag: 5.41