Kolozsi László
Le père de mes enfants – francia-német, 2009. Rendezte és írta: Mia Hansen-Løve. Kép: Pascal Auffray. Szereplők: Louis-Do de Lencquesaing (Grégoire Canvel), Chiara Caselli (Sylvia), Alice de Lencquesaing (Clémence), Alice Gautier (Valentine). Gyártó: Les Films Pelléas. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 110 perc.
A magyar néző valószínűleg már értesült arról, hogy Mia Hansen-Løve filmje kulcsfilmként is nézhető, sőt egyik szereplője állítólag megfeleltethető Tarr Bélának. A magyar néző tehát azért is vált jegyet a Gyermekeim apjára, mert szeret intimpistáskodni, érdekli, milyennek láttatja Hansen-Løve az európai film e nagy és kétségkívül nehéz ember hírében álló alakját.
Kétségtelen, a rendező Balsanról, Tarr produceréről mintázta a főhőst. A producer hős, Balsanhoz hasonlóan, nagypolgári, acélgyáros családba született, a haute bourgeoisie tagja; igaz, kívülálló. Szorult helyzetében sem fordul a családhoz, nem kér alamizsnát. Hansen-Løve szerint őt csak a producer figurája érdekelte, annak sem járt utána, milyen körülmények közt, kivel élt, kikkel volt konfliktusa. Ám ha valaki nem kulcsfilmként nézi a filmet – jól teszi –, annak lelkesedését le kell hűteni: a Gyermekeim apja kifejezetten ügyetlen melodráma. Grégoire Canvel halála előtt érthetetlenül állunk. A rendező elmulasztja az öngyilkosságot rendesen motiválni, Canvel tette szinte olyan, mint egy action gratuite. Számlákat éget, majd fejbelövi magát: éppen a film közepén. A film második részében az állandóan telefonálgató, rettenetesen elfoglalt férjével, ha nem is eszményi, de jó házasságban élő feleség veszi át a hatalmat a cég felett, igyekszik mindent rendbe hozni, megpróbálja a készülő filmek befejezéséhez a pénzt megtalálni. Küzdelme kilátástalan. De ez a küzdelem legalább átélhető, van tétje, nem úgy, mint Canvel esztelen vergődésének. A producer inkább szánalmas, mint esendőségében megejtő figura. A forgatókönyv hibájából elég idő sem áll rendelkezésünkre érte szurkolni, szorítani,. Hevenyészve ábrázolt küzdelmei így azt is szemléltetik, hogy az európai film vergődik, nehéz helyzetben van – de ennek inkább maga a film ékes bizonyítéka, illetve a tény, hogy még Cannes-ban is kaphatott díjat.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2010/12 54-55. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10445 |
