Vajda Judit
Io sono l'amore – olasz, 2009. Rendezte: Luca Guadagnino. Írta: Luca Guadagnino, Barbara Alberti, Ivan Cotroneo, Walter Fasano. Kép: Yorick Le Saux. Zene: John Adams. Szereplők: Tilda Swinton (Emma Recchi), Flavio Parenti (Edoardo Recchi Jr.), Edoardo Gabriellini (Antonio), Alba Rohrwacher (Betta). Gyártó: Mikado Film. Forgalmazó: Szuez Film. Feliratos. 120 perc.
A híres androgün szerepekkel (Caravaggio, Orlando, Narnia krónikái) ismertté vált Tilda Swinton a 2003-as Young Adam után ismét egy olyan filmben látható, melyben szexualitása és női(es)sége kerül terítékre. A Szerelmes lettem stáblistáján ráadásul nemcsak mint főszereplő és ikonikus sztár, hanem mint producer is megjelenik, filmkészítői próbálkozása azonban művészi értelemben véve egyértelmű kudarc.
A Luca Guadagnino filmjében ábrázolt téma (a felsőbb néposztály, a nagypolgárság erkölcsi csődje, hanyatlása) utoljára a hatvanas években, Antonioninál, Pasolininél vagy Buñuelnél számított izgalmas kérdésfelvetésnek – ám a filmnek közel sem idejétmúltsága a legnagyobb problémája. A gyönyörű, klasszicizáló stílusban készült, igen mívesen fényképezett Szerelmes lettem nagyvonalú bőséggel idéz Hitchcockot (lásd a leginkább a Szédülésre emlékeztető zaklatott kergetőzést a városban) és Pasolinit egyaránt (a kedélyeket egy milánói nagyiparos családban felzaklató fiatalember alakja egyértelmű Teoréma-párhuzam), a formai dagályosság sem képes azonban elfedni, hogy „a császár meztelen”.
A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
offline: Filmvilág folyóirat 2010/12 55-55. old. | |
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10444 |