DVD

Fotográfia

Gelencsér Gábor

Magyar, 1972. Rendezte: Zolnay Pál. Szereplők: Zala Márk, Iglódi István, Sebő Ferenc. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Filmarchívum. 80 perc.

A stílusoktól, irányzatoktól független, azokat inkább megelőző, semmint beteljesítő Zolnay Pál magányos és jórészt elfelejtett alakja a magyar filmtörténetnek. Ezen a méltatlan helyzeten változtat talán legmaradandóbb filmje, a Fotográfia igényes DVD-kiadása.

Az 1972-ben készült film egyszerű, áttetsző szerkezete ellenére páratlanul gazdag, a közvetlen, élményszerű befogadás és a spekulatív filmelméleti gondolkodás számára egyaránt nyitott mű. A dokumentarista alaphelyzetre – fotográfus és retusőr járja a vidéket, kuncsaftok után vadászva – egy, a mai napig érvényes művészetszociológiai kérdés épül: hogy is van az, hogy a nép egyszerű gyermeke a valósághű művészet helyett a giccset részesíti előnyben? Íme, néhány magvas tanulmányért kiáltó válaszlehetőség, amelyre Zolnay forgatás közben – szerencsére – még csak nem is gondolt. A fotográfus és a retusőr kettősének mély értelmű dialektikája kultúra és társadalom viszonyának különféle aspektusaira világít rá a forgatás idején eleven politikaitól a mostanra beérő antropológiai szempontig. A művész(et) e megkettőzött modellje ugyanakkor reflexiós mozzanatot is magában rejt, megint csak az aktuális vetülettől (dokumentarizmus vs. fikció, avagy „igazság” vs. „hazugság”) a művészetelmélet kurrens kérdésköreiig (például recepcióesztétika). S végül a film stílusa a dokumentarista és a fikciós forma hetvenes években nagy karriert befutó ötvözésének is tekinthető, miközben e módszer korlátait is jelzi, ahogy a film váratlanul eltér fiktív koncepciójától, de éppen ezáltal marad hű a megismerés dokumentarista logikájához. Az egyik portán ugyanis szereplőink nem készítenek, hanem kapnak fotográfiát, s vele egy döbbenetes erejű családi dráma történetét. A fotográfus és a retusőr – a rendezővel együtt – egyszerűen elfelejtik, miért is jöttek, mi is a film eredeti témája, ehelyett valódi művészi ösztönnel teret nyitnak a feltáruló élet gazdagsága, mélysége, titokzatossága előtt.

Mindezek kifejtésére azonban ezúttal nem csupán terjedelmi okból nincs mód. Végre olyan lemezt tehetünk a lejátszóba, amely nem pusztán arra ad alkalmat, hogy egy filmről (újra) gondolkodjunk, hanem azt is érdemes bemutatni, miképpen segíti a kiadvány mű és alkotó jobb, teljesebb értelmezését, illetve megismerését.

Extrák: Az újrafordított angol felirattal ellátott, digitálisan felújított film mellett az extrák között négy anyagot találunk. Részletet a rendező halála évében, 1995-ben bemutatott portréfilmből (ifj. Nádasy László: Filmsámán – Zolnay Pál); Zolnay operatőrének, Ragályi Elemérnek a Balázs Béla Stúdióban készült Szilveszter (1974) című kisfilmjét, amely a Fotográfia budapesti nyitójelenetét bontja ki; továbbá két Zolnay-rövidfilmet. Az 1969-es Kelj fel és járj! az elfekvők világának megrendítő bemutatásával élet és halál ismeretlen határterületét érinti, a szociológiai jelentést bölcseleti dimenzióba emelve. Az 1971-ben forgatott Fotográfia című rövid-dokumentumfilm pedig különös lehetőséget nyújt arra, hogy nyomon kövessük egy gondolat születését, kidolgozását, majd felülírását. A rövidfilmben felvetett tézis ugyanis az azonos című nagyjátékfilmben bomlik ki – majd egy talált arcnak, fotográfiának, történetnek köszönhetően térül el eredeti pályájáról a rendező és a néző számára egyaránt meglepő, ugyanakkor tanulságos módon.