Gelencsér Gábor
Magyar, 1972. Rendezte: Zolnay Pál. Szereplők: Zala Márk, Iglódi István, Sebő Ferenc. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Filmarchívum. 80 perc.
A stílusoktól, irányzatoktól független, azokat inkább megelőző, semmint beteljesítő Zolnay Pál magányos és jórészt elfelejtett alakja a magyar filmtörténetnek. Ezen a méltatlan helyzeten változtat talán legmaradandóbb filmje, a Fotográfia igényes DVD-kiadása.
Az 1972-ben készült film egyszerű, áttetsző szerkezete ellenére páratlanul gazdag, a közvetlen, élményszerű befogadás és a spekulatív filmelméleti gondolkodás számára egyaránt nyitott mű. A dokumentarista alaphelyzetre – fotográfus és retusőr járja a vidéket, kuncsaftok után vadászva – egy, a mai napig érvényes művészetszociológiai kérdés épül: hogy is van az, hogy a nép egyszerű gyermeke a valósághű művészet helyett a giccset részesíti előnyben? Íme, néhány magvas tanulmányért kiáltó válaszlehetőség, amelyre Zolnay forgatás közben – szerencsére – még csak nem is gondolt. A fotográfus és a retusőr kettősének mély értelmű dialektikája kultúra és társadalom viszonyának különféle aspektusaira világít rá a forgatás idején eleven politikaitól a mostanra beérő antropológiai szempontig. A művész(et) e megkettőzött modellje ugyanakkor reflexiós mozzanatot is magában rejt, megint csak az aktuális vetülettől (dokumentarizmus vs. fikció, avagy „igazság” vs. „hazugság”) a művészetelmélet kurrens kérdésköreiig (például recepcióesztétika). S végül a film stílusa a dokumentarista és a fikciós forma hetvenes években nagy karriert befutó ötvözésének is tekinthető, miközben e módszer korlátait is jelzi, ahogy a film váratlanul eltér fiktív koncepciójától, de éppen ezáltal marad hű a megismerés dokumentarista logikájához. Az egyik portán ugyanis szereplőink nem készítenek, hanem kapnak fotográfiát, s vele egy döbbenetes erejű családi dráma történetét. A fotográfus és a retusőr – a rendezővel együtt – egyszerűen elfelejtik, miért is jöttek, mi is a film eredeti témája, ehelyett valódi művészi ösztönnel teret nyitnak a feltáruló élet gazdagsága, mélysége, titokzatossága előtt.
Mindezek kifejtésére azonban ezúttal nem csupán terjedelmi okból nincs mód. Végre olyan lemezt tehetünk a lejátszóba, amely nem pusztán arra ad alkalmat, hogy egy filmről (újra) gondolkodjunk, hanem azt is érdemes bemutatni, miképpen segíti a kiadvány mű és alkotó jobb, teljesebb értelmezését, illetve megismerését.
A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
offline: Filmvilág folyóirat 2010/12 58-58. old. | |
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10439 |