Pápai Zsolt
Cemetery Junction – brit, 2010. Rendezte: Ricky Gervais, Stephen Merchant. Szereplők: Christian Cooke, Tom Hughes, Jack Doolan, Ralph Fiennes. Forgalmazó: SPHE. 91 perc.
A tévéguru Ricky Gervais tavaly debütált nagyjátékfilmmel az Egyesült Államokban (Lódító hódító), majd rögtön ezután régi munkatársával, Stephen Merchanttal hazájában, Angliában is forgatott egy mozit. A Kisvárosi rock’n’roll egyszerre archaizáló és korszerű, old school és trendi darab. A nyugati kritikusok zöme alaposan megrugdalta, pedig érdekes és okos kísérlet, az Amarcord és az American Graffiti keveréke, bizonyos kortárs amerikai romantikus komédiásokra jellemző politikai inkorrektséggel és bájos bárdolatlansággal megtámogatva.
Nyilván nem véletlen, hogy a cselekmény éppen abban az évben (1973-ban) játszódik, amikor az Amarcord és az American Graffiti elkészült, és amely év egyébiránt egy markáns válságkorszak nyitánya volt Nyugaton. A beszédes nevű Cemetery Junction (a film eredeti címe is ez) az álmok és vágyak vesztőhelye, egy kollektív kómában vegetáló kisváros, amelyik – mint az egyik szereplő megfogalmazza – „lemaradt a bulis hatvanas évekről”, és láthatóan már soha nem tudja behozni ezt. Ebben a temető üzemmódban működő városkában követjük nyomon három fiatal srác és az egyikükkel közelebbi kapcsolatba kerülő lány sorsát. A történet vonalvezetése kiszámítható ugyan, és sajnos éppen a központi karakter kevéssé érdekes, mindazonáltal néhol az Office, azaz Gervais kultikus tévésorozata magasában szárnyal a film. Nagyon eltaláltak a mellékfigurák (kivált a John Belushi-szerű Elton John-imitátor), némelyik mondat pedig – jobbára a párkapcsolatokat kommentáló megjegyzések – igazi aranyköpés.
Hatásos a film a soundtrackje is, ami talán abból fakad, hogy Gervais – még a tévés karriere előtt – zenei producerként és menedzserként dolgozott. A soundtrack ereje nem csupán a jó ízléssel megválasztott zeneszámokban, hanem azok mértékletes adagolásában van, a finálébeli Led Zeppelin-klasszikus, a Rain Song (ez is’73-ban született) felhasználásának módja pedig egyenesen parádés.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2010/12 59-59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10436 |
