Gorácz Anikó
A minden zsarnokságot elítélő bíboros puritán jelleméhez a sallangmentes stílus jobban illik, mint a pátosz.
Mindszenty József kétségkívül a 20. századi magyar történelem kiemelkedő alakja. Karizmatikus személyisége, sugárzó, derűs, mégis kemény figurája, konok céltudatossága, tántoríthatatlan állhatatossága, makacs elvhűsége és meleg hazaszeretete tiszteletreméltó és követendő példát állít valamennyiünk elé hitbéli meggyőződéstől függetlenül. A konok, makacs és kemény jelzők talán visszatetszést keltenek azokban, akikben túlzottan idealizált kép él a bíborosról. Valójában ebben semmi ellentmondás nincs, a jó pásztor krisztusi mintára egyszerre birtokolja a szelídség és engedelmesség, valamint a keménység és tántoríthatatlanság erényeit. Mindszenty József életútja a múlt század nyolc viharos évtizedét öleli fel, az első világháború alatt szentelik pappá, majd a második világháború végén XII. Pius pápa esztergomi érsekké nevezi ki. Először a nyilasok börtönzik be, mert a dunántúli püspökök nevében tiltakozik az országrombolás és a zsidóüldözés ellen, majd a kommunista terror céltáblájává válik. Kihallgatása és vallatása során kínozzák, majd koncepciós perben életfogytiglani börtönre ítélik. Ötvenhatban, a forradalom kitörésekor házi őrizetből szabadul, és mivel a diktatúra megdöntését támogatja, a szovjet tankok bevonulásakor a Szabadság téri amerikai nagykövetségre menekítik, ahol tizenöt évig diplomáciai védettséget élvez, majd ezt követően kényszerből elhagyja az országot, és küzdelmes életét hazájától elszakítva fejezi be.
Mindszenty a szocializmusban elsőszámú közellenség volt, egyike azoknak az emigránsoknak, akikkel mint láthatatlan démonaival küzdött a pártállami vezetés (akárcsak Márai Sándor vagy Kéthly Anna – hogy csak az elmúlt évek magyar filmterméséből idézzek hasonló hősöket). A bíboros ellen indított koncepciós perben legfelső utasításra nem született halálos ítélet, mert el akarták kerülni, hogy mártírrá, vértanúvá és így az esetleges ellenállás jelképévé váljon, a történelem viszont úgy alakult, hogy a forradalom leverése utáni belső emigrációban a reakciósnak bélyegzett egyházi vezető lélekben mégis nyájával maradhatott. A propaganda-gépezetnek köszönhetően Mindszenty alakja a rendszerváltás előtti évtizedekben jócskán besározódott, tisztára mosása és a tisztelet megadása az utókorra hárult. A főpap különleges egyénisége, fordulatos, konfliktusoktól sem mentes élete és hősies kiállása mozgóképes feldolgozásért kiált, nem meglepő hát, hogy néhány évvel a rendszerváltás után, 1994-ben el is készült Mihályfy Sándor kétrészes tévéfilmje, a Mindszenty József – Devictus Vincit. Ez a történelmi hűségre törekvő, mértéktartó munka remek színészek (Jordán Tamás, Sinkó László, Kállai Ferenc) közreműködésével tárja fel Mindszenty összetett figuráját és a második világháború alatt vállalt életre szóló küldetését: a szembenállást az önkényuralmi rendszerekkel az elesettek, a magyarság és az egyház védelmében. Mihályfy filmje Mindszentyt saját belső iránytűje, a lelkiismerete által vezérelt határozott vezetőnek mutatja, aki a végsőkig kitart elvei mellett.
Idén ősszel két újabb darab sorakozott fel a Mindszenty-filmek sorába, időben az első Koltay Gábor dokumentumfilmje, a Mindszenty – A fehér vértanú. A több mint kétórás mozi a bíboros teljes életútját, sőt, a halála óta eltelt bő három évtizedet is bemutatja, miközben több, a címszereplőhöz alig köthető melléktörténetet, például Gizella királyné exhumálását is elmeséli. Koltay, hogy elkerülje a beszélőfejes dokuk egyhangúságát, ismét narrátor-főhőst helyez filmje középpontjába. Sipos Imre, színész, motorjára pattanva, bőrdzsekis hazafiként járja be Mindszenty életének emblematikus helyszíneit, és keresi fel a bíborossal fizikai vagy lelki kapcsolatba került megszólalókat. Sipos pátoszos és maníros belső narrációja végigkíséri a filmet. Az eljárás, hogy a rendező egy harmadik személyen keresztül láttatja hősét, és az ő szájába adja saját gondolatait, nem ismeretlen az elmúlt évtizedek dokumentumfilmes trendjeit ismerők számára. A meglehetősen egyoldalú történelemszemlélet, ami a narrátor szövege mellett a megszólalók kiválasztásában is megnyilvánul, nem válik javára a különben alapos munkának, pedig milyen érdekes lett volna hallani más hangokat, például valakit az egykori békepapok közül. Mindszenty igazságának és megítélésének inkább kedvezett volna, ha a rendező szikáran a tényekre, valamint a bíboros írásos visszaemlékezéseire és a megszólalók szubjektív véleményére hagyatkozik, és eltekint a néma bábként mozgatott színész üres rituáléitól. Vagy ha mindenképpen ragaszkodik valamiféle központi figurához, választhatott volna hitelesebb, autentikusabb személyt, például a bíboros jelenlegi utódját, Erdő Pétert, aki lelkes, érdekes, szimpatikus megszólalásaival sokkal közelebb hozza a nézőhöz Mindszenty alakját, mint Sipos Imre életidegen, jelképesnek szánt gesztusai, például amikor nemzeti szalaggal díszíti a veszprémi Kálváriadomb feszületét. Ezek a jelenetek indokolatlanul nyújtják meg a filmet és elveszik az erejét azoknak a megrázó, személyes emlékezéseknek, amit Mindszenty egykori „zsivány” kispapjaitól vagy Kerényi Lajostól hallunk, ő volt az ugyanis, aki az utolsó kenetet adta fel a bíborost egykor elítélő, a halálos ágyán a lelkiismerete súlya alatt összeroskadó „vérbírónak”.
*
Pozsgai Zsolt saját színdarabjából adaptált filmje, a Mindszenty – Szeretlek, Faust a bíboros életének legdrámaibb momentumait sűríti. A történet szerint a Lux Ádám alakította egyházi vezető raboskodása során egy cellába kerül Jávor Pállal (Kautzky Armand), aki a fausti toposzból ismert gonosz lélekként megkísérti Mindszentyt. A múlt és a jövő tudója végigvezeti a bíborost életének fordulópontjain, és igyekszik bebizonyítani, hogy a jóra, igazra törekvés semmivel sem értékesebb, mint a léha, bohém életforma. A rendező ezt az elvont példázatot, a szent és a profán harcát stilizált térbe, a Terror Háza Múzeum termeibe helyezi. Az érdekesnek induló kísérlet megbukik, mert a többszörös áttét miatt olyan távol marad tőlünk Mindszenty bíboros alakja és életének drámája, mint hazánktól az amerikai hadsereg ’56 októberében. Valószínűleg az irodalmi alapanyag gyengesége mellett a színészek maníros játékán is múlik a kudarc, mert az anakronizmusokkal teli, nyomasztó épület jó helyszíne lehetne egy efféle parabolának, ráadásul nem is olyan régen egy hasonló kísérletben, a Nibelung lakópark mozgóképes feldolgozásakor Mundruczó Kornél az eredeti színdarabból figyelemreméltó adaptációt hozott létre.
A Mindszenty-filmek alcímei az alkotók szándékának pontos tükrei. Mihályfy Sándor tévéfilmjének alapgondolata a latin címben foglaltatik: „Akit le akartok győzni, győzedelmeskedik”; ez talán a bíboros életének egyik legfőbb tanulsága. Koltay Gábor kurzusfilmje A fehér vértanú címet viseli, előre választ adva a film bevezetőjében megfogalmazott költői kérdésre, hogy ki is Mindszenty József valójában. Pozsgai Zsolt pedig a címhez méltóan egy gyötrődő, esendő, lobbanékony és bizonytalan embert mutat be, olyat, akire a fausti köntöst gond nélkül rá lehet húzni, pedig Mindszentynél valószínűleg kevés magabiztosabb vezetővel dicsekedhet a múlt századi magyar katolicizmus. Csak remélhetjük, hogy más, a szocializmus ellenségeként megismert egyházi figura, például a nemrég elhunyt Bulányi György személyéről józanabb mozgóképes munkák születnek majd.
MINDSZENTY - A FEHÉR VÉRTANÚ – magyar, 2010. Rendezte: Koltay Gábor. Kép: Mezei Attila. Zene: Koltay Gergely, Szűts István. Vágó: Mezei Attila. Producer: Somlai Zsuzsanna. Szereplők: Sipos Imre. Gyártó és forgalmazó: Korona Film. 138 perc
MINDSZENTY - SZERETLEK, FAUST – magyar, 2010. Rendezte és írta: Pozsgai Zsolt. Kép: Győri Márk. Vágó: Eőri Szabó Zsolt. Producer: Sipos József. Szereplők: Lux Ádám (Mindszenty József), Kautzky Armand (Jávor Pál), Fazekas Zsuzsanna, Fazekas Andrea. Forgalmazó: Mokép. 100 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2010/12 44-45. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10425 |
