Schubert Gusztáv
Tournée – francia, 2010. Rendezte: Mathieu Amalric. Írta: Mathieu Amalric, Philippe Di Folco, Marcelo Novais Teles, Raphaëlle Valbrune. Kép: Christophe Beaucarne. Szereplők: Mathieu Amalric (Joachim Zand), Miranda Colclasure (Mimi Le Meaux), Angela de Lorenzo (Evie Lovelle), Linda Marraccini (Dirty Martini), Suzanne Ramsey (Kitten on th Keys), Julie Ann Muz (Julie Atlas Muz). Gyártó: Les Films du Poisson. Forgalmazó: Szuez Film. Feliratos. 111 perc.
Mathieu Amalric, a mai francia színészgárda legtehetségesebb átváltozó művésze (gutaütött, néma, matracsírban vegetáló artmozi-hőst éppoly könnyedén játszik el, mint izgága főgonoszt egy Bond-kalandból) ez alkalommal egy velejéig megbízhatatlan francia impresszárió bőrébe bújik (és egyben direktora is a Cannes-ban a legjobb rendezés díját elnyert filmnek), aki busás hasznot remélve öt teltkeblű és fékezhetetlen amerikai sztriptíztáncosnőt terelget városról városra, színpadról színpadra Normandia és Vendée kopott tengerparti mulatóiban.
Mimi Le Maux, Julie Atlas Muz, Kitten on the Keys, Evie Lovell, Dirty Martini. Úgy hangzik, mint egy biztatóan rúzsfoltos anziksz a macho képzelgés mennyországából, a Nők Városából. De a mámoros álom – ahogy a valóságban vagy épp Fellininél –, itt is hamarosan lidércnyomássá válik. A domináns hím kezéből a puha asszonykezek semmi perc alatt kicsavarják a korbácsot. Az ébredés – habár a truppot hol csalfa ígéretekkel, hol fenyegetőzéssel, hol mézes-mázos hízelkedéssel kormányzó kisstílű szélhámos igencsak rászolgálna a büntetésre – nem annyira keserű, mint a történethez ihletet adó Maestrónál. A rivalda kis cézárját azonban nem sarokba térdepeltetés várja, a Turné szelíd nevelődéstörténet, amelyben az ágaskodó férfifölény lassan megadja magát a lebírhatatlan szeretetáradatnak. Az öt sztriptízgörl és a fölényes alfahím minden kényszeredett didakszistól mentes duellumában nincs vesztes, csak egy előítélet hull a porba. A viszketeg, nagyképű, érzéketlen macsóból végre férfi lesz: „férfi, aki szerette a nőket”. A Turné nézőterén is hasonló történik, az öt teltkarcsú táncosnőből – az 1920-as évek erotikus-szatirikus orfeumi hagyományait a ’90-es évek közepén megújító New Burlesque táncos-énekes vetkőzőművészei ők, s nem színésznők – ugyanaz az asszonyi őserő árad, mint Saraghinából, az Amarcord trafikosnőjéből, vagy a Róma tisztességtudó utcalányaiból. A megváltás útjai kifürkészhetetlenek: Vive la Femme!
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2010/09 56-56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10397 |
