Baski Sándor
Salt – amerikai, 2010. Rendezte: Phillip Noyce. Írta: Kurt Wimmer. Kép: Robert Elswit. Zene: James Newton Howard. Szereplők: Angelina Jolie (Evelyn Salt), Liev Schreiber (Winter), Chiwetel Ejiofor (Peabody), Yara Shahidi (Cleo). Gyártó: Columbia Pictures. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 100 perc.
Elmúltak már azok az idők, amikor az amerikai akciófilmek főgonoszai oroszul beszéltek egymás között, a világuralmi terveket az utóbbi tíz évben rosszarcú arabok, vagy – a politikailag korrektebb dolgozatokban – gátlástalan pénzemberek szövik. Így aztán a Kurt Wimmer forgatókönyvéből készülő Salt, amelyben egy CIA-ügynököt azzal vádolnak meg, hogy orosz kém, meglehetősen avíttas, ötletszegény projektnek tűnt. A valóság azonban előzékenyen a fikció segítségére sietett, idén nyáron ugyanis egy Amerikában működő orosz kémhálózatot lepleztek a hatóságok, és ezzel csapásra aktuálissá vált Phillip Noyce filmje. A nagyközönség számára is kiderült, hogy a társadalomba betagozódott, a gazdasági és politikai elit közelébe férkőző „alvó ügynök”-figurája nem csak a hidegháborús propagandafilmekben létezik. A címszereplő Salt ügynök, aki a forgatókönyv első változatában még férfi volt, és Tom Cruise alakította volna, természetesen csak annyira realista figura, mint Jason Bourne, a hatóságok előli menekülése pedig szintúgy bővelkedik abszurd fordulatokban. Paul Greengrass filmjében mindezen hiányosságokat a kreatívan fényképezett akciójelenetek palástolták, illetőleg a jótékony dramaturgiai homály, azaz a főhős tisztázatlan identitása.
Ugyanezek a trükkök működtetik a Salt ügynököt is. Kurt Wimmer szkriptjének legnagyobb erénye, hogy képes a nézőt szinte a teljes játékidő alatt bizonytalanságban tartani a főszereplő valódi énjét és szándékait illetően. Az üldözési jelenetek ugyan az összes fizikai törvényt megcáfolják, Angelina Jolie azonban, alkatának és korábbi alakításainak hála (Lara Croft, Mr. és Mrs. Smith, Wanted), eljutott oda, hogy bármilyen körülmények között hiteles tud maradni a női akcióhős korábban kevésbé létező szerepkörében. A film nyitott befejezése arra utal, hogy a producerek hosszú távon is számítanának rá, mint Bourne méltó női megfelelőjére – a hibátlan popcorn-élményhez már csak egy Greengrass kaliberű rendező hiányzik.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2010/09 58-58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10392 |
