Dárday István
Szalai Györgyi
A 34. számú Illatszerbolt a Szegfű utca és a Légió utca sarkán volt. Ebben az üzletben dolgozott Balog Mari, huszonkét éves hajadon.
Balog Mari középmagas, jó alakú lány volt, és talán éppen azok az apró közönséges vonások hívták fel rá a férfiak figyelmét, amelyek miatt nem volt szépnek nevezhető. Balog Mari soha nem hordott különösebben rövid szoknyát, kivágott pulóvereket sem viselt – nem volt szüksége erre. Egész alakjában, mozgásában, járásában megvolt mindaz, amit másoknál a kellékek pótolnak. Ezért aztán Balog Marit igen sokan próbálták megkapni magában az üzletben is, de főképp utcákon, tereken, mozikban, folyópartokon, lakásokban és egyebütt. Balog Mari ezt egészen természetesnek vette, s amikor úgy gondolta, hogy ennek itt az ideje, élt is az alkalommal.
Balog Mari életében különböző korszakok voltak. Néha a dualizmus volt jellemző, máskor nyolc-tíz hódolója volt egyszerre, még az is előfordult, hogy mindössze egyetlen férfit szédített, az azonban még soha nem fordult elő vele, hogy senkije ne lett volna. Irigyelték is ezért a lányok az üzletben.
Balog Mari háromutcányira lakott az üzlettől, a Pipacs utca egy harmadik emeleti lakásában, édesanyjával, özv. Balog Ádámnéval, ám Balog Mari ennek ellenére nagyon jól ismerte a várost, a város utcáit, tereit, parkjait, kerületeit. A Népliget környékét éppúgy, mint a soroksári Duna-ág csónakházait. Balog Mari azt is nagyon jól tudta, hogy Pesterzsébeten, a Bajvívó utcában egy maszek autó- és motorjavító műhely van, amelynek udvarán mindig rengeteg kocsi áll, belföldiek és külföldiek egyaránt. A műhely tulajdonosa már nem volt éppen fiatal, de elmondhatta magáról, hogy még ereje teljében van, ám Balog Mari mégsem vele tartott fenn kapcsolatot, hanem Préri János autószerelővel, a tulajdonos egyik alkalmazottjával.
Préri János izmos, harminc év körüli férfi volt, fekete hajú; ami őt különösen vonzóvá tette, az a pajesza volt, amely arcának mindkét oldalán sűrűn göndörödve a füle alsó széléig ért.
Préri János azok közé az emberek közé tartozott, akik fölényes, gúnyos nyugalmukkal uralkodni tudnak mások fölött. Ennek a sajátos adottságának a birtokában Préri János szinte utánozhatatlanul tudta bekasszírozni a főnök által kiszabott kétszeres, háromszoros árakat.
A műhely különben a Bajvívó utca legvégén volt, mögötte mély szakadék ereszkedett a bányatóhoz. Ez a tó a környék társadalmi életének gócpontja volt: szerelmek, házasságok, barátságok szövődtek, alakultak és fejeződtek be ezen a helyen. Néha késeléssel.
A tó sűrű, fekete vizéhez Préri János is gyakran lerohant, hogy hűsítő fürdőt vegyen. Ez a tó minden évben megszedte a maga áldozatait; legutóbb egy fiatal lány fulladt bele. Azt beszélték, valami férfi miatt vetette le magát a szakadék széléről. Persze az emberek sok mindent beszélnek.
Ezt a históriát egyébként Préri János nagyon jól ismerte – annak idején a rendőrség is beidézte őt, tanúkihallgatás végett. Aznap mindenesetre fehér inget vett, nyakkendőt kötött és sötétkék ruhába öltözött. Különben gyakran előfordult, hogy Préri János így kiöltözött; nem szerette, ha ellentmondanak neki.
Az autószerelő műhely egy tágas udvarból és egy hosszúkás, pajtaszerű épületből állt. Gyakran előfordult, hogy az udvaron álló rengeteg kocsi közül Préri János egyet-egyet megjáratott a városban, s ez természetesen mindig a főnök tudtával és beleegyezésével történt.
Préri János messze, a Keleti pályaudvarnál lakott egy ötemeletes bérház földszinti lakásában, mindjárt az ügető mellett. Talán éppen a közvetlen szomszédság okozta, hogy Préri János a lóversenyeknek oly gyakori látogatója volt. Ez a szomszédság azonban semmiképp sem volt eléggé elfogadható mentség és magyarázat Préri János felesége, Veréb Józsefné számára.
Veréb Józsefné különben papír szerint nem volt Préri János felesége, Veréb Józsefné papír szerint Veréb József felesége volt, de Veréb József még annak idején otthagyta, így aztán Veréb Józsefné született Nagy Rozália Prériékhez költözött albérletbe. A bonyodalmak akkor kezdődtek, mikor az ifjú Préri János leszerelt a katonaságtól és nem volt hol laknia, mivel a család az ő szobáját adta ki Veréb Józsefnének. Mivel albérlőt kitenni nem lehet, így Préri Jánost tették be az albérlőhöz. Ezt lehet – ha az albérlő is akarja. És Veréb Józsefné akarta. Így lett aztán Préri János Veréb Józsefné férje.
Jó három évbe telt, míg annyi pénzük összejött, hogy külön lakást tudtak szerezni maguknak.
A gyerek már az ügető mellett született.
Veréb Józsefné tulajdonképpen nem volt szerelmes a férjébe, mégis nyugtalankodni kezdett egy idő után, mikor észrevette, hogy valaki belépett Préri János életébe – először csak egy fénykép formájában, amit Veréb Józsefné a férje ünneplőjének zsebében talált. A fénykép hátára tintaceruzával azt írták: Balog Mari.
Veréb Józsefné született Nagy Rozália akaratlanul is összehasonlította magát ezzel a nővel, s ez az összehasonlítás a saját javára dőlt el, hiszen a fényképen Balog Marinak csak a feje látszott, míg ő teljes egészében állt a hosszú tükör előtt.
Balog Mari erről az összehasonlításról persze mit sem tudott, s ha tudja is, csak nevetett volna rajta. Ő sohasem gondolkodott azon, hogy szép-e – ebben egészen biztos volt, hiszen annyi férfi nyüzsögte őt körül.
De hát nem is kellett félteni a Balog Marit.
Volt az Illatszerbolttal szemben egy eszpresszó, nagy üvegablakokkal. Ebben az ablakban ült naphosszat T. László joghallgató, akivel Balog Mari rövid idő után szemezni kezdett; előbb csak heccből, de aztán maga sem vette észre, hogyan, máris a fiú szobájában volt.
T. László albérletben lakott a Diófa utca kettőben, ahová csak este hét és nyolc között lehetett felmenni, mikor a házinéni templomban volt.
Balog Mari számára eleinte izgalmasak voltak ezek a rohamszerű vetkőzések és öltözések, amik között szinte nem is jutott idő semmire, de később ez inkább nyomasztóvá vált. Balog Marit különösen az bosszantotta, hogy a fiú állandóan sürgette az öltözéssel, s ezért gyakran előfordult, hogy a melltartóját a retiküljében kellett elvinnie.
Balog Marinak különben ez volt az egyetlen fiúja, akivel soha nem tudta hányadán áll. Mivel azonban Balog Mari egyáltalán nem szerette a bizonytalanságot, szerzett még három másik palit, akiket aztán teljesen az ujja köré csavart. Ez kissé megnyugtatta őt.
Egyik este, mikor eljött a jogásztól, akkor ismerkedett meg Préri Jánossal.
Az ismeretség a szokásos kalandjellegű ismeretségnek indult és a következő szokásos helyeken szövődött:
Első alkalommal Balog Mari a Rózsák terén sétált Préri Jánossal.
Második alkalommal a Corvin moziban egy kalandfilmet néztek meg; Balog Mari tíz percet késett. A sötétben Préri János hozzáért a melléhez.
A harmadik alkalommal a Kakukk vendéglőben söröztek Óbudán, utána Préri János fel akarta vinni őt a hegyre, de Balog Mari nem ment.
Negyedik alkalommal, a Hűvösvölgyben Balog Mari kigombolt blúzzal feküdt a fűben Préri János mellett.
A kilencedik alkalommal a Bajvívó utcai műhely sarkában Préri János leteperte őt a ledobált ponyvákra, de Balog Mari nem haragudott ezért.
A tizenharmadik alkalommal Balog Mari fél órát késett, de Préri János nem várta meg.
A huszonkettedik alkalommal Balog Mari felvitte Préri Jánost a Pipacs utcai lakásba, mert az anyja a temetőbe ment. Balog Mari virágos pongyolát vett fel és arra kérte Préri Jánost, hogy ne az ágyra, hanem a szőnyegre feküdjenek.
Mindezzel egy időben Veréb Józsefné Nagy Rozália a következőkből szerzett tudomást Préri János és Balog Mari szerelmének alakulásáról:
1. Balog Mari fényképe eltűnt Préri János ünneplőjének zsebéből.
2. A Balog Mari feliratú fényképet Verébné Préri János briftasnijában találta meg, miközben Préri János aludt. A fénykép mellett egy másik fénykép is volt, ezen csak annyi állt: Marika. De ezen a fényképen Balog Mari fürdőruhában volt.
3. A szombati nagymosáskor Szegediné bement Nagy Rozáliához és azt mondta neki: láttam a férjét, mióta tart kurvát? Aztán kölcsönkért két dekagramm pirospaprikát hétfőig.
4. Préri János két napra elutazott mondván, hogy temetésre megy Dunaújvárosba, mert meghalt az édesanyja mostohatestvérének a volt férje. De Dunaújvárosból érkezett egy levél, melyet Verébné felbontott és abban az állt, hogy Préri János igazán elmehetett volna a temetésre, mert így csak ketten kísérték ki a szegény megboldogultat, ami elég nagy szégyen a családra nézve.
5. Verébné a trafikban összetalálkozott özvegy Újhelyi Bélánéval, aki megkérdezte, hogy mi történt a férjével, olyan ritkán látja mostanában. Özv. Újhelyiné pénztáros volt az Ügető 4-es bejáratánál.
6. Préri János mostanában sohasem vette fel a sötétkék ruháját, ezzel szemben minden nap tiszta zoknit kért.
Verébné ezekből a jelekből arra a következtetésre jutott, hogy boldogsága veszélyben forog, s ettől az időtől kezdve igyekezett minél gyorsabban elvégezni a házimunkát. Utána gyermekükkel a karján a küszöbre ült, ott várta Préri Jánost, hogy ily módon ébressze fel annak szunnyadó lelkiismeretét.
Préri János viszont a következőket szerette Balog Marin: a száját, a haját, a lábát, a hangját, a nevetését és azt a csíkos nyári ruháját, amiben először vitte el az Ügetőre. Tudniillik Préri János egy idő óta az 1-es kaput vette igénybe, elkerülendő a találkozást özv. Újhelyi Bélánéval, aki oly jól ismeri Nagy Rozáliát.
Préri János akkor érezte meg, hogy Balog Mari a végzete, mikor Balog Mari tíz forintjával ötszáz forintot nyertek Fincomra, aki igazán nem egy első vonalbeli ló.
Ezzel a szerencsés eseménnyel egy időben Balog Mariban is megerősödött az elhatározás, hogy Préri János felesége lesz.
Nem sokkal ezután Veréb Józsefné Nagy Rozália, Préri János élettársa megetette gyermekét, aztán ünneplőbe öltözött. A gyereket beadta Szegedinéhez, aki csak annyit mondott: „ha fontos magának a gyermeke boldogsága, akkor erősnek kell lennie. Ha nem megy szép szóval, akkor neki! Legyen erős, Rozália!”. Verébné majdnem sírva fakadt: Szegediné legfeljebb Rózsinak szólította eddig, Rozáliának még sohasem. Verébné ezek után megcsókolta Józsi nevű gyermekét és elindult, hogy leszámoljon Balog Marival. Előtte a fodrásznál megmosatta és berakatta a haját.
Arra azonban igazán nem számíthatott, hogy Balog Mari helyett az anyjával találja magát szemben. És ha Balog Mari anyja nem ejti el azt a megjegyzést, hogy ej, de kinyalta magát erre az alkalomra maga vén perszóna, akkor igazán nem bántotta volna. A kapu alatt, miközben helyresimította a haját, azt mondta magában: „Megérdemelte. Az alma nem esik messze a fájától”.
Ugyanakkor Préri János a bányatóban fürdött. Közben Balog Marit nézte, aki a parton ült és nevetett. Préri János kiugrott a vízből, megrázta magát és érezte, hogy szép, erős, boldog és fiatal. Balog Mari akkor megmondta, hogy gyereke lesz. Préri János hátán már egészen kivörösödött a bőr, annyit húzgálta rajta a törülközőt, és az annyira igénybe vette őt, hogy egy szót sem szólt közben. Balog Mari ekkor közelebb lépett hozzá és azt mondta neki: „ha a gyerekünk is ilyen szép és erős lesz, mint te, akkor én igazán nagyon-nagyon boldog leszek”. Ez azért még Préri Jánosra is ugyanazt a hatást tette, amit bárki másra tett volna az ő helyében.
Balog Mari énekelve lépett be a konyhába, ahol is özv. Balog Ádámnét sírva találta. Özvegy Balogné a konyhaablakon át látta Marit bekanyarodni a körfolyosóra, akkor letette a horgolását, levette a szemüvegét, zsebkendőt vett elő és mintegy két másodperccel azelőtt, hogy Balog Mari belépett volna a konyhaajtón, sírva fakadt. Balog Mari leült mellé, kezébe vette anyja kezét és kifaggatta. Ezután elmesélte neki, hogy Préri János feleségül veszi, ezzel a Verébnével pedig ne törődjön, majd megcsókolgatta anyja fejét azokon a helyeken, ahol Nagy Rozália erősebben kapaszkodott volt a hajába.
Verébné Nagy Rozália egy idő óta nélkülözte a szerelem örömeit. Nem volt csúnya nő; kicsit sovány volt ugyan, de formás. A lakásokon, ahová takarítani járt, nemegyszer próbálták letéríteni az erény útjáról, de csak nagyritkán fordult elő, hogy ez valóban sikerült volna. Mióta Préri János nem megunt férj volt többé, hanem egy vetélkedés díja, amiért Nagy Rozáliának a hosszú hajú Balog Máriával kellett megküzdenie, Verébné vágyai újra feltámadtak. Préri János természetesen nem tudhatta, hogy ennek következtében ő megszépült, megférfiasodott, pedig Nagy Rozália a megmondhatója, hogy ez mennyire így volt.
Verébné Nagy Rozália éberen feküdt esténként az ágyban és csak akkor hunyta le a szemét, mikor Préri János belépett a szobába és nagy robajjal lerúgta a cipőjét. Csak az volt a baj, hogy ezután újra kinyitotta. Felült, mellén összefogta a hálókabátot, és szemrehányások özönét zúdította Préri Jánosra, akit természetesen mélyen sértettek ezek a gyanúsítgatások és szemrehányások, de legfőképp talán az, hogy ez a nő nem tudja kellőképpen tisztelni az ő bimbózó boldogságát. Így aztán az esték azzal végződtek, hogy a szomszéd ökléről lejött a bőr, Nagy Rozália zokogott, Préri János pedig a falnak fordult és a fejére húzta a takarót.
Préri János egy reggel ünneplőbe öltözött, fehér inget vett, nyakkendőt kötött. Nagy Rozália kérdésére, hogy kit vert meg már megint, csak dünnyögött valamit, aztán odalépett az asszonyhoz, gyöngéden homlokon csókolta, majd a gyermeket is megcsiklandozta az álla alatt, aki erre, iszonyú bőgésre fakadt. „Rozália – mondta, – én nem haragszom rád” – és elment.
Préri János ekkor a Kakukk vendéglőbe ment, ahol már várta őt Balog Mari világoskék kiskosztümben. Préri János csókot lehelt Balog Mari homlokára, amin Balog Mari hangosan nevetett. Préri János ezután a Tanácshoz vitte Balog Marit, ahol is összeeskették őket. Ezután, Préri János indítványozta, hogy menjenek ki az Ügetőre, hogy méltóképp megünnepeljék ezt az örömteli napot. Balog Mária ezzel szemben a Gólyaáruházba vitte Préri Jánost, ahol is bébi-holmikat vásároltak. Balog Mária boldog volt, Préri János pedig minden erejével igyekezett az lenni.
Préri János ezután a bányatóhoz szeretett volna legalább menni, de Préri Jánosné Balog Mária özv. Balog Ádámnéhoz vitte, ahol likőrt ittak és megtekintették a bébiholmikat. Özvegy Balog Ádámné az első réklinél sírva fakadt a meghatottságtól, aztán megmondta, hogy itt nem lakhatnak, mert nagyon kicsi a lakás, pedig mennyire szerette volna. Préri Jánosné ekkor bepakolt három bőröndbe, özv. Balog Ádámné az egyiket kitépte a kezéből. Közben Préri János megitta az egész diólikőrt. Mikor özv. Balog Ádámné meglátta az üres likőrös üveget, eleresztette a bőröndöt, és bokszolni kezdte Préri János mellkasát. Balog Mária kihordta a bőröndöket az ajtó elé, majd visszajött és kézenfogva maga után húzta Préri Jánost, aki így csak félkézzel védekezhetett az özvegy csapásai ellen.
Préri Jánosné Balog Mária berendezkedett a konyha melletti kis szobában. A maszek lakása ott volt pár lépésnyire a műhelytől és ott kaptak ideiglenesen egy kis szobát az ifjú házasok. Balog Mária mindjárt ebédet készített, megterített s az esküvői ebédet hármasban költötték el. Ebéd után Prériék visszamentek a műhelybe, Préri Jánosné pedig először elmosogatott, majd lakályossá tette a kis szobát. E célból színes terítőt tett az ágyra és az ablakra, az asztalra pedig porcelán állatkákat helyezett. Mindezt dúdolva csinálta, virágos pongyolában. Aztán még egy hajasbabát is elhelyezett az ágyon és a rongyszőnyegről felszedte a pihéket.
Veréb Józsefné Nagy Rozália ülve elaludt. Piros virágmintás hálókabátban ült az ágyban, a horgolási mintákat tartalmazó könyv lassan kicsúszott a kezéből és ő virágos hálókabátjában egy cirkusz nézőterén ült. A porondon Préri János állt középen, kezében lovaglóostor, aztán a körfüggönyről lovak léptek le és körbevették Préri Jánost, aki rézpitykés piros zekéjében körbejártatta őket a porondon. Nagy Rozália kezében közben óriási tempóban nőtt-növekedett egy fehér csipkefüggöny, már a porondig ért, aztán be is borította. Most már minden lovon egy-egy aprószoknyás nő ült, kezüket Préri felé nyújtogatták, aki pénzt osztott ki közöttük, de a papírpénz-darabok lebegve ottmaradtak a levegőben, egészen addig, míg egy hatalmas porszívó el nem nyelte őket. Özvegy Újhelyiné arany dresszben egy nagy labdát gurigatott körbe, aminek az egyik oldalán Balog Mari arca volt látható, a másikon a neve, Nagy Rozália leröppent a porondra; Préri János újra egyedül állt középen és csattogtatta az ostorát. Nagy Rozália hatalmas szökkenésekkel ugrálta körbe a porondot, míg végül egészen belegabalyodott a csipkefüggönybe és a hálókabát végtelen hosszúra nőtt zsinórjába. Préri János a lábánál fogva felemelte őt, körülcsavarta a függönnyel, pattintott egyet az ostorával és Nagy Rozália felriadt.
Préri János a lakályossá tett kis szobában átölelte feleségét, Préri Jánosnét, aki erre gyengéden homlokon csókolta és rászólt, hogy aludjon. Préri János forgolódott a keskeny ágyon, aztán pillantása az utcai lámpák fényében tündöklő hajasbabára esett. Arcát most kegyetlen mosoly torzította el. Majd csodálkozhat reggel született Balog Mária, hogy féltett kincse hogyan is került az ágy alá.
Veréb Józsefné született Nagy Rozália egy nagyméretű fehér zománcos lavórban állt a konyha közepén, mikor Préri János belépett az ajtón, hogy néhány holmiját magával vigye. Talán minden másképp történt volna, ha Nagy Rozália nem felejti el bezárni az ajtót, és bár Nagy Rozália maga elé kapta a csíkos frottír törülközőt, ez már mit sem változtathatott az események további menetén.
Préri Jánosnak az alant felsorolt okok miatt el kellett buknia:
1. Veréb Józsefné Nagy Rozália kicsit sovány volt ugyan, de formás.
2. Préri János hosszú idő óta legfeljebb másodosztályú krepdesinből készült kombinéban látta Nagy Rozáliát.
3. Nagy Rozália felsikoltott, s egy bizonytalan mozdulatot tett a konyhaszekrény felé és Préri János érzékeny lelkét megragadta ez az esendő mozdulat.
4. Nagy Rozália nélkülözte a szerelem örömeit, s most egy másik esendő mozdulattal Préri János zakójába rejtette kissé nedves, de piruló orcáját.
Így aztán késő este lett, mire Préri János megtért a lakályos kis szobába, hitvese mellé, akinek rögtön gyengéd csókot lehelt a homlokára, majd nyomban álomba szenderült.
Préri Jánosné Balog Mária egy délután kispárnát erősített a hasára, aztán gondosan felöltözött. A műhelyt messze elkerülve, a bányató túlsó oldalán ment az autóbuszhoz. Táskájában horgolótű és egy nagy gombolyag fehér pamut lapult. Préri Jánosné titokzatosan mosolygott.
Veréb Józsefné Nagy Rozália azonnal észrevette a kapun belépő Balog Máriát. Ekkor a konyhába szaladt és az asztalon heverő nagykést a fiókba dobta, gyorsan elsimította a falvédő ráncait, és mosolyogva nyitotta ki az ajtót. Préri Jánosné közben kissé feligazította a hasát és mindenre el volt szánva.
Csak arra nem, ami következett. Nagy Rozália a szobába invitálta ugyanis, és megkínálta tepertős pogácsával, majd a kis Józsi ágyához vezette, ahol is elgyönyörködtek a gyermekben. Balog Mária zavarában előszedte a horgolását, mire Nagy Rozália tanácsokkal látta el a szaporításra vonatkozólag. Balog Mária közben próbált megszólalni, hogy a Préri János így, meg a Préri János úgy, hogy összeesküdtek és jön a gyerek, de Nagy Rozália angyali mosollyal nézett rá és megveregette az arcát. Préri Jánosné szeretett volna már elmenni, ám Nagy Rozália előbb az egész tál pogácsát megetette vele és közben részletekbe menően elmesélte a szülése történetét. Balog Mária közben kétszer rosszul lett, majd alkonyat felé szédülten távozott. Nagy Rozália egy hímzett szélű zsebkendővel sokáig integetett utána.
Következő csütörtökön Préri Jánosné Balog Mária teljesen nyugodt volt, mikor Préri János közölte vele, hogy el kell menjen segíteni annak a szerencsétlen Verébnének, mert egyedül nem tudja felakasztani a függönyöket.
Préri János ezen kívül még a következő alkalmakkor kereste fel Veréb Józsefné Nagy Rozáliát:
1. Kedden, hogy elvigye a ruháit, mert ebben az előző alkalmakkor különféle dolgok megakadályozták.
2. Szerdán, mivel előző nap ottfelejtette a mosógép zsinórját.
3. Vasárnap, mivel Balog Mária amúgy is engedélyezte, hogy megtekinthesse Józsi nevű elsőszülött gyermekét.
4. Kedden, mert hétfőn nem ért rá; akkor szenet hordott fel a pincéből, majd kezet mosott a nagy fehér zománcos lavórban.
Préri Jánosné született Balog Mária természetesen nem tudhatta, hogy férje ilyen sűrűn látogatja Veréb Józsefnét, ezért aztán a következő csütörtökön is teljesen nyugodt volt, amikor Préri közölte vele, hogy el kell menjen segíteni annak a szerencsétlen Verébnének – ellenkezőleg! Bizonyos mértékig még csodálta is a férjét, hogy ennyire erős a lelke és azt az őrült nőt ilyen önzetlenül segíti és támogatja.
Így történhetett aztán, hogy a karácsony estét Préri János Veréb Józsefnével, Balog Máriával és a kis Józsikával együtt töltötte – Veréb Józsefné Tábornok utcai lakásán, ahol is a mennyezetig érő karácsonyfa árnyékában, a legteljesebb egyetértésben énekelték el a „Mennyből az angyal…” összes strófáját.
Így kezdett új életet Préri János.
1966
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2010/09 25-28. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10391 |
