Varró Attila
Babylon AD – francia-angol, 2008. Rendezte: Mathieu Kassovitz. Írta: Maurice G. Dantec regényéből Mathieu Kassovitz, Eric Besnard és Joseph Simas. Kép: Thierry Arbogast. Zene: Atli Örvarsson. Szereplők: Vin Diesel (Toorop), Michelle Yeoh (Rebeka), Mélanie Thierry (Aurora), Charlotte Rampling (A főpapnő). Gyártó: CinéCinéma / MNP. Forgalmazó: Palace Pictures. Feliratos. 90 perc.
Mathieu Kassovitz két éves cyberpunk filmje választott műfaján túl két okból nevezhető a francia Szárnyas fejvadásznak. Először is alkotói felismerhetetlenségig átírták a gall William Gibsonként számon tartott Maurice G. Dantec ezerszálú, filozofikus, helyenként költői lebegésű cyber-disztópiáját egy egyenes vonalvezetésű, fordulatorientált, ám igen elliptikusra sikerült történetté – másodszor a filmből máris két verzió áll a nézők rendelkezésére, a mozivásznakra szánt akciódús, giccs-happy endes másfélórás, valamint egy rendezői százperces, sötétebb tónussal és több háttéranyaggal.
A hasonlóságok ezzel sajnos ki is merültek, Kassovitz ugyanis Ridley Scott zsáneröröksége helyett inkább Luc Besson nyomvonalát választotta, hogy utat találjon a mainstreambe: a Babylon AD mind cselekményét, mind kivitelezését tekintve valahol az Ötödik elem és a Szállító metszetébe helyezhető el. Adva van egy (népszerű akciószínész formálta) tar fejű és szőrös szívű ex-kommandós a közeljövőben, akinek friss zsoldosmunkája egy különös kamaszlány átszállítása Mongóliából New Yorkba, ám a különféle üzleti érdekek kereszttüzébe került páros útja egyszerű rutinküldetésből elkeseredett embervadászattá válik, amelynek tétje akár az egész emberiség jövője is lehet. Noha Kassovitz akció-scifije nem nélkülözi a cinema de look emlékét megidéző műfaji iróniát és szürreális látványvilágot, sokkal közelebb áll az ezredfordulós euro-trash törekvéseihez, ami másodvonalú álomgyári sztárok feneke alá tolt, középszerű speciális effektekkel kiglancolt látványverdákkal szeretne bizonyítani a nemzetközi multiplexekben – ahelyett, hogy (akár olcsón is kihozható) jól kitalált, egyéni ízű zsánertörténetekkel próbálkozna, miként ezt Besson is tette ifjúkori Élethalálharcával. Kassovitz azonban épp úgy hátrányára öregszik, mint nagy elődje, hajdani banlieu-s gyűlölete mára Hollywood-komfort pózokká dermedt.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2010/09 57-57. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10368 |
