Lovas Anna
Legend of the Guardians: The Owls of Ga'Hoole – amerikai, 2010. Rendezte: Zack Snyder. Írta: Kathryn Lasky regényéből John Orloff, Emil Stern. Zene: David Hirschfelder. Gyártó: Warner Bros. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 100 perc.
Úgy tűnik, mintha az új 3D-s technika legkörültekintőbb vizuális kiszipolyozásához kényszerűen a cselekmény újszerűségéből kellene rabolniuk a készítőknek; mintha a lenyűgöző látvány kitalálása szükségszerűen felemésztené a történetre szánt időt és energiát. Meglepő, hogy amíg készülnek Fel!-hez hasonló animációs remekek, az igazán nagy durranásnak szánt filmek mintha elfelejtettek volna mindent, amit a Pixar óta a nézők is megtanultak: az animáció nem feltétlenül egyenlő a gyerekmesével.
Pedig a kegyetlen, tisztavérű baglyok elleni háború anti-rasszista tanmeséje kiemelkedő vizuális kidolgozottságot mutat, melybe kapaszkodva még a „szegény szülő” is kibekkeli a bő másfél órát – mert szó se róla, ezek a baglyok simogatnivalóan gyönyörű állatok. A történetet pedig már mindenki ismeri az álmodozó legkisebb fiúról, aki most épp a legendás őrzőkhöz szeretne tartozni, és hitetlen bátyjáról, aki a hatalom megszállottjaként épp a másik, a magukat felsőbbrendű baglyoknak tartó Titók oldalán áll. A „tiszták” kegyetlen tervet kovácsolnak a tisztazúzájú őrzők ellen, és uralmuk alá akarják hajtani a világ minden baglyát. Miután Soren megszökik a Titóktól, útközben megismert barátai segítik, hogy figyelmeztetni tudja a veszélyre az őrzőket, és hogy A Gyűrűk Ura tündéinek mesebeli városához hasonló helyen megerősítve a hősökbe vetett hitét ő maga is őrzővé válhasson. Ugyan a giccs határait súroló 3D-s vizuál-kalandok hosszú percekig leköthetik a figyelmet, és a kötelező lökött karakterek révén jó pár poén is garantált, a film megtekintése szigorúan kiskorú felügyelete mellett ajánlott.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2010/11 58-58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10357 |
