Vajda Judit
Lourdes – osztrák-francia-német, 2009. Rendezte és írta: Jessica Hausner. Kép: Martin Gschlacht. Szereplők: Gilette Barbier (Hartl), Hubert Kramar (Olivetti), Gerhard Liebmann (Nigl), Elina Löwensohn (Cécile), Tóth Orsolya. Gyártó: ARTE / Canal+. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 96 perc.
Lourdes-ban 1858-ban 18-szor jelent meg Szűz Mária. Mára a csodatévő kegyhelyre egész iparág épült: több százezer, alkalomadtán milliónál is több hívő (vagy kétkedő) zarándokol ide évente, nagyrészt a gyógyulás reményében. Jessica Hausner filmjében ebbe a zarándoklat-bizniszbe nyerünk bepillantást. A zarándokok között van öntudatlan-magatehetetlen beteg, egy rosszindulatú, pletykás duó, egy elmagányosodott, elszánt kis öregasszony, több rokkant (köztük egy sclerosis multiplexben szenvedő, lebénult fiatal lány), sőt még olyan, is, aki titkolja a halálos kórt.
A katolikus egyház világi segítői terelik őket barlangtól gyógyfürdőig, hegyi kirándulástól kínos csendben zajló étkezésen át zenés-táncos estig, és közben mindannyian elkeseredetten próbálnak úgy tenni – ártalmatlan kiruccanásnak álcázva a zarándoklatot –, mintha nem érdekelné őket a csoda, holott erről szól szinte minden beszélgetésük. „Igazságtalan” módon a megmagyarázhatatlan végül épp azzal történik meg, akit szemmel láthatóan a legkevésbé érint meg a hely áhítatos légköre. Miután pedig sor kerül a varázslatos gyógyulásra, megkezdődik a csoda lemeztelenítése: mérni, vizsgálni, elemezni kezdik, hiszen a csodát hitelesíteni kell (legyen ez bármekkora oximoron).
A filmben magában is ez a deszakralizálás zajlik, de ott – a valósággal ellentétben – jó taktikának bizonyul. A mágikus és álszenten vallásos helyett hétköznapi, sőt kifejezetten profán és helyenként abszurd világképpel készült Lourdes iskolapéldája annak, amikor már a téma meghatározza, milyen módon kell leforgatni a filmet. Az egyetlen helyes út itt a giccs elkerülése, a lehető legvisszafogottabb, legegyszerűbb megoldások kiválasztása volt, és ennek felismerése az alkotók érdeme. Hogy ez sem kis dolog, arról a közelmúltban hasonló témájú, ám ragacsos érzelgősségbe fulladó Camino tanúskodik.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2010/10 54-55. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10330 |
