Tartalmi elemek kiemelése
rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Mozi

Dumas

Ádám Péter

Dumas – francia, 2010. Rendezte: Safy Nebbou. Írta: Safy Nebbou, Gilles Taurand. Kép: Stéphane Fontaine. Zene: Hugues Tabar-Nouval. Szereplők: Gérard Depardieu (Alexandre Dumas), Benoît Poelvoorde (Auguste), Dominique Blanc (Céleste), Mélanie Thierry (Charlotte). Gyártó: Film Oblige. Forgalmazó: Mokép. Feliratos. 105 perc.

Alexandre Dumas és Auguste Maquet. A dicsőségben sütkérező nagy író és az ismeretlenség homályában robotoló munkatárs. A zseni és szorgalmas tollnoka. Fény és árnyék. Az egyik élvezi az életet, habzsolja a nőket, a másik visszafogott, görcsös, gátlásos, félénk, szerény. Nem kell sokat törni a fejünket, hogy kitaláljuk, ki a szerencsétlenebb, elesettebb, frusztráltabb. A filmnek a két férfi viszonya az alapképlete. Auguste Maquet-t Gérard de Nerval 1844-ben ajánlotta be az írónak. Dumas és Maquet együttműködése hét évig tartott (az író nem kevesebb, mint tizenhét regényt jegyzett ez alatt az időszak alatt, köztünk olyan remekműveket, mint A három testőr). Hogy ez a tizenhét regény mit köszönhet az egyiknek, és mit a másiknak, ma már nehéz megmondani. (Van olyan vélemény is, hogy néhány Dumas-regénynek egyedül Maquet volt a szerzője.)

Az alapötlet: hogyan használja ki, és teszi szerencsétlenné a nagy alkotóművész (Gérard Dépardieu) a környezetét. És az is, hogyan tud egy érzékeny ember (Benoît Poelvoorde) életben maradni a zseni önzésének árnyékában. A Dumas mégis kiábrándító. Annál is inkább, mivel a bonyodalom (egy csinos fiatal lány Maquet-t gondolja a nagy írónak) édeskevés a feszültség fenntartására. A látványos tengeri utazással kezdődő film hamar unalomba fullad, és ezt az unalmat a két rendkívüli színészi teljesítmény sem tudja a nézővel feledtetni.

Érdekes pillanata a filmnek, amikor bemutatja, hogyan is dolgozott együtt a két író. Hogyan is állt össze az a „négykezes”, amelyben egyikük a struktúrát, a szerkezetet adta, a másik pedig a színt, a hangot, a ritmust. Az alaphelyzetben ígért „dráma” azonban nem jut el a nagy összecsapásig, kifullad és érdektelenné válik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/10 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10326

Kulcsszavak: 2010-es évek, életrajzi film, francia film, irodalom, szerelem, vetélytárs,


Cikk értékelése:szavazat: 789 átlag: 5.34