Mozi

Szeretők

Kolozsi László

Cosa voglio di piu – olasz-svájc, 2010. Rendezte: Silvio Soldini. Írta: Silvio Soldini, Doriana Leondeff, Angelo Carbone. Kép: Ramiro Civita. Zene: Giovanni Venosta. Szereplők: Alba Rohrwacher (Anna), Giuseppe Battiston (Alessio), Pierfrancesco Favino (Domenico), Teresa Saponangelo (Miriam). Gyártó: RTSI / Vega. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 126 perc.

Nagyon egyszerű és – éppen egyszerűsége miatt is – egy szembesítés erejével ható melodrámát készített a műfajban otthonos, és édes-bús melodrámáival (Tangó és tulipán) hazánkban is meglehetős sikereket elért Silvio Soldini. A minden szereplőt lehetetlen helyzetbe hozó, csak ideig-óráig tartó gyönyörökkel kecsegtető szerelmi háromszög-történetet – amely éppen a felsorolt tulajdonságai miatt tűnik olyan mélyen igaznak, megéltnek – manírok, túlzások, sőt az olasz filmekben megszokott túlreagálás és vadabb gesztusok nélkül meséli el a rendező.

Anna, a hősnő a környezetében már minden nő szült (vagy éppen szül), és nemcsak családalapítási, de egyéb fenyegető kényszerek is úgy veszik körül, hogy joggal érzi, fuldoklik; majd egy férfi belebotlik és egyszerűen csak nem áll ellen a bájainak. Soldini megmutatja, hogyan gabalyodnak bele a kalandkeresők az addigi életüktől egyre kevésbé távol tartható kapcsolatba. Domenico, a délolasz szépfiú – az olasz filmek egyik legnagyobb sztárja, Pierfrancesco Favino hitelesen formálja meg a tépelődő, de egyre elszántabb és egyre jobban kötődő férfit – családos ember: nem is tagadja, hogy tündéri gyerekei a súlyok, amik a családjába visszahúzzák. Egyébként nem is illik Annához – Licia Maglietta alakítása tette e filmet fesztiválok népszerű darabjává – alig is ismerik egymást. Gyakori, heves szeretkezéseik után kevés alkalmuk van beszélni. Akinek van vagy volt titkos kapcsolata a Szeretőket szorongva élheti át. Akinek nincs, a film után kétszer is meggondolja, hogy egy ilyen kalandba belemásszon. Pedig Soldini művének korántsem szándéka az erkölcs nemesítése. És mégis.