Baski Sándor
The Expendables – amerikai, 2010. Rendezte: Sylvester Stallone. Írta: Sylvester Stallone, Dave Callaham. Kép: Jeffrey L. Kimball. Zene: Brian Tyler. Szereplők: Sylvester Stallone (Barney), Jason Statham (Lee), Jet Li (Ying Yang), Dolph Lundgren (Jensen), Eric Roberts (James). Gyártó: Millennium. Forgalmazó: Palace Pictures. Szinkronizált. 103 perc.
Miután a ’70-es évek hírhedt exploitation-filmjeiről Tarantino és Rodriguez már méltó módon megemlékezett a Grindhouse-projekttel, a mindent megszépítő nosztalgiahullám a ’80-as évek akciómozijait is utolérte. A VHS-korszak szerény színészi képességekkel, de annál sűrűbb izomzattal felvértezett akciósztárjai a műfaj rajongói szemében mára ikonokká váltak, ők jelentik az új típusú, érzékeny férfihősök kőkemény, macsó antitéziseit.
A létező közönségigényt a karrierje zenitjén járó Stallone ismerte fel az elsők között, kultikus karaktereinek újraélesztésével (Rocky Balboa, 2006; John Rambo, 2008) ráadásul saját emlékművének szisztematikus felépítését is megkezdte. A feláldozhatók esetében már nem is álcázza, hogy vérbeli eseményfilmről van szó, ahol a klasszikus kommandós mozik sémáit felvonultató történet bevallottan csak ürügy minél több, és minél fajsúlyosabb egykori és mai akcióhérosz összecsődítésére.
A célközönség jó részének, a visszajelzések alapján, ennyi is bőven, annak viszont, aki nem alél el Dolph Lundgren vagy Eric Roberts mágikus jelenlététől, komoly csalódást is okozhat a film. Hiába az impozáns stáblista, ha a meghívott nagyságok jó része csak statisztaként téblábol a filmben, a két tényleges főszereplő, Stallone és Statham mellett. A John Rambóval ellentétben A feláldozhatók nem a számvetés igényével készült, Stallonének nincs mondanivalója a zsánerről, nem reflektál a szereplők életkorára, de még a humort is szűkmarkúan adagolja – legalábbis vélelmezhető, hogy a suta dialógok, a sablonos figurák és a klisékkel teli cselekmény nem parodisztikus célokat tükröz. A majd félórás, blődsége ellenére is grandiózus akciófináléval sikerül kielégíteni a régimódi, tesztoszteron-hősökre áhítozó (férfi)közönség igényeit, de Stallone ezúttal a könnyebb utat választotta. Stílszerűen: feláldozott mindent a nosztalgia oltárán.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2010/10 59-59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10320 |
