Szabó Noémi
A regény szentimentalizmusát a filmvásznon idétlen humor és sűrű giccs váltotta fel
Mindig akad valaki, aki az élet értelméről alkotott gondolatait olyannyira átütőnek találja, hogy késztetést érez annak széleskörű megosztására, a Charlie St. Cloud halála és élete pedig éppen ilyen késztetésből született. A film jól illeszkedik abba az amerikai trendbe, amelyet a Meyer, Sparks vagy Sherwood nevével fémjelzett bestsellerek képviselnek: konzervatív keresztény értékrendjüket romantikus, esetleg enyhén erotikus körítésbe csomagolva és időnként fantasztikumba tolva, közvetlen stílusban próbálják fiatal olvasóikat finoman téríteni, sokszor éppen elég sikerrel ahhoz, hogy az Álomgyár is felfigyeljen rájuk (Kedves John, Az utolsó dal, Alkonyat). Az pedig egyáltalán nem meglepő, hogy Hollywood ifjúsági filmgyártás címe alatt ipari mennyiségben állít elő propagandafilmeket az amerikai kultúrát nagymértékben meghatározó baptista mozgalom szellemében, elvégre a gyerek- és ifjúsági filmek értékrendje a világon mindenhol törvényileg szabályozott, így a hivatalos ifjúsági filmek esetében az aktuális társadalmi rend értékeinek tisztelete szükségszerűvé válik.
A Charlie St. Cloud halála és élete könnyfakasztó történet egy testvérpárról, amelyet szétszakít a kisebbik fiú tragikus elhunyta, ám még a halál után is összetart a napi baseball-edzés minden alkonyatkor. Forgatókönyvírói sokat tettek annak érdekében, hogy Ben Sherwood szentimentális regényét korrekt vígjátékká transzformálják; Burr Steers rendező pedig, bár nem találta meg első, szerzői filmje, a Minden jöhet díjesővel jutalmazott cinikus humorát, nagyjából tartja az arany középutat a végtelenül idétlen humoros betétek túlburjánzása (lásd előző filmjében, a szintén Zac Efronnal forgatott Megint 17-ben), illetve az ordenáré giccs között (amely azért át-áttör a felhőkön az alkonyati nap sugaraival egyetemben, hogy rózsaszínre fesse az élő és a holt testvér örök játékát).
Zac Efron, a High Scool Musical éneklő röplabdás csillaga sorstársához, az Alkonyatból megismert Robert Pattinsonhoz hasonlóan igyekszik kitörni skatulyája szorításából, ám ezt a lehetőséget Burr Steers-zel közös munkái (Megint 17, Charlie St. Cloud halála és élete) eddig nem adták meg neki, miközben Robert Pattinson nagyjából sikerrel árnyalta színészi palettáját az általa executive producerként is jegyzett Emlékezz rám című közepes függetlenfilmben. Több eséllyel kecsegtetett Efron számára a Richard Linklater rendezésében készült Én és Orson Welles-ben kapott főszerepe, ám balszerencséjére a film csúfosan megbukott, a tinisztár kifogástalan alakítása ellenére. Legközelebbi munkája pedig, a 2012-re ütemezett Sparks adaptáció nem mutat kiutat az ideológiai béklyókból, így marad az égben köttetett szerelem ideája, mézesmadzagnak pedig Efron hibátlanul kidolgozott felsőteste – amelyet a Charlie St. Cloudban is többszörösen megcsodálhat a rajongók hada.
CHARLIE ST. CLOUD ÉLETE ÉS HALÁLA (Charlie St. Cloud) – amerikai-kanadai, 2010. Rendezte: Burr Steers. Írta: Ben Sherwood regényéből Craig Pearce és Lewis Colick. Kép: Enrique Chediak. Zene: Rolfe Kent. Szereplők: Zac Efron (Charlie St. Cloud), Amanda Crew (Tess Carroll), Charlie Tahan (Sam St. Cloud), Kim Basinger (Claire St. Cloud). Gyártó: Universal Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 101 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2010/10 53-53. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10312 |
