Vajda Judit
Ben Sherwood bestsellerszerző eddig megjelent két regényében a nagy szerelmek és rokonszenves megszállottak krónikásának bizonyult.
Az eredetileg újságíró Sherwood szórakoztató- és szépirodalom határán egyensúlyozó regényei, a 2000-ben kiadott Rekordszerelem és a 2004-es Charlie St. Cloud halála és élete a szívhez szólnak: előbbi szívmelengető, utóbbi szívszorító módon. Az egy Boeing 747-es elfogyasztását célzó rekordkísérlet árnyékában bimbózó bájos love story és a halál utáni életről mesélő misztikus szerelmi történet elsőre nem mutat túl sok hasonlóságot, ám nagyon is közeli rokona egymásnak. Mindkettőben két ellenkező jellemű ember talál egymásra: egy röghöz kötött és egy állandóan mozgásban lévő. Azonos ezenkívül a két mű szerkezete is, az író ugyanis egy érdekes elbeszélői fogással olyan narrációs keretbe helyezi az eseményeket, melyben a narrátor rögtön kilép e szerepkörből, így nem elmeséli, csak mintegy megmutatja a történteket. A legfontosabb kapocs a Rekordszerelem és a Charlie St. Cloud... között azonban a két főhős személyében keresendő; J.J. és Charlie mindketten megszállottak: a Guinnessnek dolgozó rekordhitelesítő mániái a mindennapjait ésszerű és biztonságos keretek közé helyező statisztikák, míg az ifjú temetőgondnok a halott öccsének tett fogadalom súlya alatt éli látszatéletét – napjai minden mozzanatát annak rendeli alá, hogy napnyugtakor együtt baseballozhasson a 13 éve részben az ő hibájából elhunyt kisfiú szellemével (!).
Az életét a halálnak szentelő fiatalember dilemmájáról (új szerelmét vagy szeretett öccsét válassza?) mesélő Charlie St. Cloud... alapján Zac Efron számára forgattak színészi kvalitásait (mindhiába) igazolni hivatott filmet. Nem ez az első adaptáció azonban, amin a Sherwood-mű átesett, hiszen korábban már történt vele egy elég drasztikus változás – csak akkor nem művészeti ágat, csupán műfajt váltott. A magyar közönség az írást a Reader’s Digest Válogatott Könyvek sorozatának 2006-ban megjelent 46. kötetében olvashatta, melyben erőteljes rövidítésekkel, szinte kisregénnyé formálva adták közre az eredeti regényt. A sok leíró jelenettel dolgozó alkotás elsőre csakugyan szinte kínálja magát a rövidítésre: a belső történésekről nem annyira, inkább a hősök külsejéről, a tájról, sőt hosszas cselekvéssorokról tudósító részletek kimetszésével a cselekmény tényleg nem sérült, épp csak lényegétől fosztották meg a művet. Ez a fogás ugyanis a szerző részéről nem a sekélyesség jele; Sherwood így ragadja meg és jellemzi figuráit: mindennapi cselekvéseik által. A cenzúrát elsősorban a könyv jellegzetes mellékalakjai sínylették meg (a rövid változatból nemcsak mondatok és bekezdések maradtak ki, hanem karaktereket is kiírtak belőle); ami maradt, az maga a túlságosan is célra törő cselekményváz túlzó, drámai fordulataival, váratlan meglepetéseivel – szigorúan egyszeri használatra. Ehhez a gesztushoz egyébként feltűnően hasonló a filmverzió alkotóinak magatartása; mindezzel a Charlie St. Cloud... lelkét lúgozták ki, további teret adva annak a közkeletű tévedésnek, miszerint az adaptáció nem más, mint az alapmű sztorijának szolgai elmesélése.
Pedig ha van valami, ami a könyvet érzékletes, a Romana-füzetekével vetekedő szerelmi jelenetei, „túl kerek és túl szép, hogy igaz legyen”-történései dacára elválasztja a ponyvától és a giccstől, az éppen a mellékfigurái segítségével történő hangulatfestés és atmoszférateremtés, a helyi ízek hiteles megjelenítése, az alapos kutatómunkán nyugvó autentikus környezetrajz. Ennek megtapasztalásához azonban egyelőre csak az eredeti nyelvű kiadás áll a magyar olvasók rendelkezésére.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2010/10 52-52. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10311 |
